Heaven [TAEKOOK] ✔

48.

Seoyun szemszöge:

Végignéztem, ahogy Jungkook felszaladt az emeletre, ezért tudtam, hogy cselekednem kell. Azt is tudtam, hogy szorít az idő. Kiszaladtam az udvarra és minden energiámmal azon voltam, hogy megakadályozzam ezt az egész történést. Ezért vagyok. Nem hagyhatom, hogy Jungkook hibát kövessen el, nem hagyhatom, hogy Tae örökre elhagyja ezt a világot. Képes vagyok a cserére, képes akarok lenni rá!
Letérdeltem a fűbe, majd kezeimet kitárva, belső energiával és hatalmas akaraterővel kezdtem neki annak a folyamatnak, amit már olyan régóta tervezek. Összeszorított szemekkel próbáltam a lehető legjobban koncentrálni, de nem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz lesz.

Írói szemszög:

Seoyun minden erejével azon volt, hogy neki szánt küldetését teljesítse. Istenhez imádkozva, várva a hatást próbálta átadni magát a halálnak. Seoyun ugyanis angyal volt. A küldetése pedig Taehyung megmentése. A kislány végig tudta, hogy mi folyit itt és azt is, hogy a napokban eljön az ő ideje. Seoyun csak egy módon tud segíteni bátyján, mégpedig, ha önfeláldozást követ el. Koránt sem volt biztos abban, hogy elkésett-e vagy sem. Nem tudta, hogy egy halott embert képes lesz-e visszahozni az élők sorába. Félt, egyenest rettegett attól, hogy mindeközben Jungkook meggondolatlan dolgot fog csinálni az elhunyt miatt. Tudta, hogy sietnie kell.

Egy kis idő után halvány fénycsóva jelent meg, ami látszólag összeköttetésben volt a kislány szívével. Olyan volt, mintha a fény egy bizonyos vonal lenne, ami összeköti a Mennyországot a Földdel.
Seoyun kezdte furcsán érezni magát, pontosabban semmit nem kezdett érezni. Mintha a lelke kiszállt volna aprócska testéből. Hirtelen egy villámhoz hasonló fény villant meg, ami az említettet egy szempillantás alatt ragadta magával. Seoyun eltűnt a föld színéről, de tisztában volt vele, hogy koránt sincs vége a folyamatnak.

Visszakerült az otthonába, de a Földön maradt új családtagjai emlékezetében, még mindig él, ezért valahogyan meg kell szabadítani tőlük az összes rá emlékeztető dolgot. Természetfeletti erejével mostmár könnyedén törölte ki mindenki emlékeit, viszont valamiért Jungkooknál ez nem volt ilyen egyszerű. Talán azért, mert a szökés után utalt rá valamilyen formában? Talán azért mert a fiú épp most akar Taehyung után menni?

Seoyun szüntelenül próbálta megállítani a történéseket, de nem volt hozzá elég. Egyedül nem volt képes egy ekkora feladatra,  ezért segítségért sietett. Nagymamája segítségére volt szüksége.

-Mama, mama!-kiabált az idős hölgy után, aki az ismerős hangra felkapta fejét.

-Yunie drágám, mil lelt téged?-lábadtak könnybe szemei. El sem akarta hinni, hogy kisebbik unokája áll előtte.

-Erről beszéljünk később, segítened kell, Tae meghalt, Jungkook is meg fog, ha nem akadályozzuk meg. Semmit nem tudok, egyedül képtelen vagyok egy ekkora dologra-fakadt sírva az ártatlan kislány.

Nagymamája tisztában volt azzal, hogy milyen fontos ez neki, ezért kérdések nélkül tette amire hívatott volt. Ketten úgy gondolták, hogy egy sors által megírt történést meg tudnak változtatni. Azt hitték, hogy át tudják írni az élet frappánsan kreált forgatókönyvét, mely tele van váratlan, kiszámíthatatlan szituációkkal.  A legelgondolkodtatóbb kérdés viszont még mindig az volt, hogy vajon sikerülhet-e két ártatlannak megmentenie két földi, hátrányos sorsú fiatalt.

Képesek lesznek-e új történetet írni vagy túl gyengének bizonyulnak a sors erős akarata ellen?

2020.03.17.

Igen, ez egy borzasztóan rövid rész, de nem azért, mert ihlethiányom volt, hanem alapból ilyenre terveztem a történetet.
A következő részben mindenre választ kaptok! Mit tippeltek, mi fog történni?