Heaven [TAEKOOK] ✔

7.

-Szia hugi!-pusziltam meg feje búbját, majd a taxihoz léptem.

-Szia TaeTae!-integetett szomorúan én pedig nem bírtam nézni ezért ezt a pillanatot választottam arra, hogy beüljek Hoseok mellé.

Egy utolsót intettem a családomnak, aztán a sofőr beindította az autót és elhajtott.

-Köszi, hogy eljöttél-veregettem vállba.

-Köszi, hogy hívtál-nevetett fel én pedig elmosolyodtam.

Az elmúlt napokban rengeteget beszélgettem Hobival, és nagyon jóba lettünk. Ezernyi közös dolgunk, témánk, hobbink van. A betegségem hallatán a mai napig letört, de minden erőmmel azon vagyok, hogy ne vegye figyelembe. A fejemet a párás ablaküvegnek döntöttem és hallgattam a nálam egy évvel idősebb fiú által berakott zenét. Valami lánybanda számát élvezhettem pár percig. Esküszöm ki akartam kapcsolni, mert iszonyatosan idegesített a sok vinnyogás, pedig alapjáraton igazán kedvelem a nő idolokat.

Az üvegen legördülő vízcseppeket tanulmányoztam, amikor megéreztem Hobi kezéz a combomon.

-A srác, akiről meséltél-eresztett el egy apró, szinte már észrevehetetlen sóhajt.

-Jungkook-bólintottam.

-Biztos vagy benne, hogy csak barátként tekitesz rá?-pillantott rám.

-Igen

-Azt hiszem

-Nem tudom-vakartam meg a fejem.

-Én tudom, annyit mesélsz róla, csillog a szemed most is, hiszen róla van szó-nyújtotta el az utolsó szó végét-Biztos vagyok benne, hogy számodra Jungkook nem közömbös-kuncogott fel.

-Ha számomra nem is, számára egészen biztosan az vagyok-ráztam meg a fejem.

-Nem tudhatod. A legrosszabb érzés, amikor nem tudod, ő mit érez-simogatta meg a combom.

-Talán nem is szeretném tudni-nevettem fel kínosan.

-Segítek-vett egy nagy levegőt-Szöulban leszek egy hónapot, a kórháztól kábé tíz percre lakom, úgyhogy ha bármi van, hívj és ott vagyok.

-Nem hiszem, hogy bármire szükségem lenne az unalmas napjaim közbem, de nagyon hálás vagyok-köszöntem meg, hisz nagyon kedves gesztus volt tőle. Alig ismerem egy hete, mégis az egyik, hozzám legközelebb álló személy lett. Amit félreértés ne essék, nem bánok csak ez nekem túlságosan szokatlan.

-Te tudod Tae-zárta ke a beszélgetést én pedig folytattam a táj tanulmányozását.

...

-Hiányoztál-várt tárt karokkal Jungkook. Mi az Isten történt vele?

-Te is nekem-válaszoltam, viszont inkább hangzott kérdésnek, mint kijelentésnek.

-Tőlem kérdezed?-nevetett fel, én pedig vállba csaptam.

Vállat vontam és beléptem az "oly régen látott" szobánkba.

-Hogyhogy itt vagy?-kíváncsiskodtam.

-Nemsokára ellenőrzik az állapotom, úgyhogy nem volt más választásom-vakarta meg a tarkóját-Na meg úgy tudtam ma jössz, így mindenképp itt akartam lenni amikor megérkezel-húzta halvány mosolyra ajkait.

-Megváltoztál-biccentettem, ő pedig egy "he?" nezéssel ajándékozott meg.

-Úgy értem, kedves vagy-vihogtam fel.