Heaven [TAEKOOK] ✔

11.

-Mehetünk?-pillantottam az előttem ácsorgó Jiminre.

-Aha, csak kell egy kis smink-kacsintott, majd előszedett az egyik fiókjából egy adag sminket.

Kíváncsian néztem ahogy ügyeskedett a számomra teljesen ismeretlen kozmetikumokkal.

-Kész is-bicentett és elindult az ajtóhoz.

-Várj-futottam utána. Amilyen pici, ol,an gyors komolyan mondom.

-Mi van már? Nem bírod a tempót?-kuncogott fel.

-A ház előtt találkozunk-mondtam és elkezdtem lerohanni a lépcsőn.

Mikor leértem elégedetten néztem körbe, hiszen Jimin sehol sem volt. Na akkor ki nem bír és mit? Tettem fel magamnak a kérdést, viszont ekkor egy hatalmas lökést kaptam hátúlról.

-ITT VAGYOK-Kiáltott fel vigyorogva.

-De ügyes vagy-mondtam cinikusan, majd kézen ragadtam Jimint és magam után kezdtem húzni.

-Oh, már most felvállalsz?-kérdezte.

-Még együtt sem vagyunk-forgattam szemet, de nem néztem rá.

-Még?-torpant meg egy pillanatra, mire elvörösödve pillantottam rá.

-Menjünk-haraptam be alsó ajkam és nem törődve a nevetgélő szomszédommal, tovább haladtam a jól ismert épület felé.

Taehyung szemszöge:

A lábamat lóbálva ültem az ágyam szélén, miközben Hoshi már harmadjára mondta el ugyanazt a mondatot, én viszont egyiknél sem fogtam fel.

-Mi? Micsoda?-kaptam fel a fejem az utolsó szótagra.

-Édes Istenem-ingatta meg fejét Hoseok.

-Mostmár figyelek- sóhajtottam fel.

-Szóval. Mi van Jungkookkal? Azóta sem jelentkezett?-sétált fel-alá a szobában.

-Miért tette volna?-hajtottam le a fejem. Hiszen éreztem, hogy mardosó könnyeim kitörni készülnek.

-Faszfej-mordult fel a barátom.

-Hagyd, ha jön, jön. Ha nem.. Akkor nem-dőltem hátra.

-Ugyan TaeTae..-ült le Jungkook ágyára.

Nem válaszoltam, csak behunyt szemekkel hallgattam amit mondani tervez.

-Megbántott, mert csináltál egy apróságot. Ne magadat okold, ne emészd magad. Rá fog jönni, hogy hibázott. Tudni fogja, hogy el kell jönnie-itt megállt-El fog jönni-hallottam a hangján, hogy elmosolyodott. Bár igaza lenne..

-Talán érzek valamit iránta. Talán nem szabadna, de el tudom rejteni, meg tudnám csinálni, ha újra a barátom lenne-temettem könnyktől ázott arcom a tenyereimbe.

-A mai vizsgálatod után elmegyünk-elgondolkodott-a mamádhoz és elhozzuk ide a húgodat.

-Tessék?-ültem fel azonnal.

-Jól hallottad. Van egy nővérem, tudom hogy kell bánni a lányokkal. Nálam lakhatna, ha ide nem engedik be, úgyis van egy lakásom nem messze-vigyorgott rám, amitől nekem is mosolyognom kellett.

-Rendben-egyeztem bele, majd megkönnyebbülten nevettem fel.

-Csaphatnánk egy-vakarta meg a fejét.

-Egy?

-Hurrá végre itt vagy vacsit is-dobta fel az ötletet.

-Te ebbe jobban beleélted magad, mint én-törölgettem a mostmár nevetéstől csordogáló könnyeimet.

-Lehet-rántott vállat, viszont ekkor hallottam meg egy számomra ismerős hangot kintről. Jungkook hangját.

-Uramég-fogtam meg a fejem.

-Mi? Mi van?-nézett hátra Hobi.

-Itt van. JUNGKOOK IDEJÖN. BÚJJ EL!-Kiabáltam el magam, szerencsémre rögtön vette az adást, és bebújt a szekrény mögé. Nem a legjobb búvóhely, de ha nem jön hozzám közel, nem fogja észrevenni.

Idegesen kapkodtam a fejem, majd amikor meghallottam par halk kopogást, a mutatóujjam szám elé tartva jeleztem barátomnak, hogy innentől csöndben kell lennie. Ahogy ezt megtettem nyílt is az ajtó, és belépett rajta ő, egy ismeretlen fiúval az oldalán.

-Hali Taehyung-köszönt Kook, mire elmormoltam egy sziát, és a nálam alacsonyabb idegent kezdtem bámulni.  Ezüst színü haja rakoncátlanul hullik apró, sötétbarna szemeibe. Ajkai teltek, kissé csillognak. Ki van sminkelve. Egyáltlán nem fest férfiasan, inkább nevezném kimondottan lányosnak, viszont aranyos. Fehér pólót és fekete bőrdzsekit visel egy szintén fekete szaggatott farmerrel. Jól áll neki. Kifejezetten jól.
Kookie nem vitte túlzásba. Melegítő nadrág, szürke póló és egy sapka. Még így is elragadó látványt nyújt számomra.

-Szia, Jimin vagyok-intett az alacsonyabb.

-Taehyung, mint hallottad-ismételtem el a nevem.

-Mi járatban erre?-néztem fel az ajtóban álló Jungkookra.

-Vizsgálatra jöttem, és felküldtek ide ,mert a többi szoba foglalt-rántott vállat és leült a fotelbe.

-Hogyhogy elhoztad magaddal Jimint?-néztem az említettre.

-Mert a-akadt el a szava-Mert unatkozott.

Jimin ekkor összekulcsolta apró ujjait Jungkookéval, nekem meg ott esett le, hogy  nem csupán barátok. Hirtelen nem kaptam levegőt, bepánikoltam és értetlenül pásztáztam kezeiket.
Itt és ekkor összeomlott bennem egy világ, amit Hobi tartott egyben, de itt már nem számított.

-Öhm, látom jó a kapcsolatotok-fordítottam el a fejem, hogy ne lássa a ki nem mondott szavaimat, amint beáztatják az arcomat.

-Igen-bólogatott Jimin.-Bár még nem vagyunk együtt, hiszen csak tegnap ismertem meg-mesélt csillogó szemekkel.

Fájó szívvel hallgattam ahogy elmeséli az első csókjukat, miközben a maga elé meredő volt legjobb barátomat néztem. Nem szólt semmit, csak játszotta a némát  miközben nekem apró darabokra tört a szívem.

-Álljon csak meg a gyászos menet-lépett elő Hoseok.

Mi lesz itt...

-Te az ablakon másztál be?-tátotta el a száját Jungkook.

Megszólalt..

-Te hülye vagy-nevetett fel a barátom-Itt voltam végig. Szerintem jobb lenne, ha kimennétek, vagy ha te-mutatott rám-meg te-most pedig Kookra-megbeszélnétek a dolgaitokat. Mert Tae teljesen maga alatt van-vett nagy levegőt-Miattad Jeon Jeongguk!-emelte fel a hangját.

Az említett csak ertetlenül bámult, aztán felállt a kanapéról és kiviharzott a szobából Jiminnel együtt.

-Elment. És mostmár-szipogtam-nem jön vissza-zokogtam fel  mire két kezet éreztem meg hátamon, majd barátom erős szorításában találtam magam.

-Mindjárt visszajön-suttogta.

Hosszú percek teltek el mire nyílt a nemrég becsapott ajtó.

-Hol a barátod?-kérdezte Hobi az ajtóban földbe gyökerezett lábakkal álló szobatársamat.

-Kint vár, amíg-kapta rám a tekintetét-beszélek vele-biccentett felém.

Mindig pozitív haverom enyhén a lelkére kötötte, hogy ne merjen megbántani, mert különben kiheréli, de látszólag nem érintette meg.

Erőtlen karomat megragadva húzott ki a szobából, a tetőtéri nappali szerűségbe, amit még együtt fedeztünk fel nem is olyan régen.

Amikor még jó volt a kapcsolatunk. El sem hiszem, hogy pár nap alatt, a már jó irányba haladó életemből egy rémálom lett.

Vissza akarlak kapni, Jeon Jeongguk...

2019.08.29