Heaven [TAEKOOK] ✔

21.

Jungkook szemszöge:

-Szia apa-köszöntem, amikor megpillantottam az étkezőben kávézgató apámat, ahogy éppen az egyik kedvenc könyvét bújja.

-Ennél jobbat-sóhajtott fel.

-Van valami baj?-ültem le vele szembe.

-Üzleti ügyek-tette le a könyvet-nemrég hívtak Kínából, hogy lenne pár elintéznivalóm. Nincs kedvem ismét elutazni, sosem töltök veletek elég időt-mondta csalódottan.

-Semmi gáz apa, anya sincs itthon valami sokat, én pedig tudok magamra vigyázni. Ünnepekkor mindig együtt vagyunk, úgyhogy amíg ennyire sokat kell járkálnod, hát járkálj, te is tudod, anya is tudja, és én is tudom, hogy csak ebben a pár hónapban lesz még így a csere miatt-magyaráztam unottan. Valóban nem a legjobb dolog, hogy apa konkrétan sosincs itthon, de nem tart örökké, ez tartja bennünk a lelket.

-Tudom, fiam. Remélem nem lesz baj belőle.

-Nem lesz, apa, nem kell ilyenkre gondolnod.-nyugtattam meg-Mikor utazol?-kérdeztem.

-Elméletileg holnapig kéne elintéznem a kiutazást, szóval vagy ma este, vagy holnap reggel-vakarta meg a tarkóját.

-Rendben-bólintottam, majd felálltam az eddigi kényelmes ülőhelyzetemből, és kimentem a nappaliba.

-Szia drágám-köszönt rám anya, aki valószínüleg valami sorozatot nézhetett.

-Hali anya-álltam meg a kanapé mögött, nekitámaszkódva annak.

-Hogyhogy nem találkozol mostanság Jiminnel? Összevesztetek?-érdeklődött.

Tényleg nem találkoztunk már lassan egy hete. Amikor keresem sosincs otthon, amikor írok mindig elfoglalt. Kezdem azt hinni, hogy csak le akar rázni...

-Szó sincsen róla, csak elfoglalt mostanság-vontam vállat.

-Jeongguk-szólított meg.

-Igen?-kérdeztem vissza.

-Tudom, hogy valami nincs rendben. Elmesélnéd?-nézett rám amolyan 'nem menekülsz , az anyád vagyok' fejjel.

-Csak, furcsa nekem ez az egész-ültem le mellé-olyan jól megvoltunk, de mintha kezdenénk eltávolodni. Bármikor keresem, szinte elérhetetlen, ha kérdezem mi a baja, azt mondja, hogy semmi és tényleg csak nagyon elfoglalt. Nem értem, anya...-vallottam be neki az igazat.

-Értem-simogatta meg a hátam-Ha szeretnéd, áthívhatom őket és amíg én az anyukájával beszélgetek, te Jiminnel. Így talán előrébb juthatunk-gondolkodott el.

-Köszönöm, de még próbálkozom egy kicsit.

-Ahogy akarod. Taehyunggal miújság?-mosolygott rám.

Már lassan két hete annak, hogy kibékültünk, de azóta sem találkoztunk. Párszor kerestem telefonon, ő is engem, de ennél több egyáltalán nem történt.

-Nem tudom, tegnap előtt beszéktem vele utoljára-vontam vállat.

-Nem akarod meglátogatni?-kérdezte.

-Már visszament a kórházba, amíg nekem nem kell addig meg nem közelítem a helyet-emeltem védekezőn mellkasom elé a kezeimet.

Anya halkan felnevetett.

-Kookie-rázta meg a fejét-Jaebum legutóbb azt mondta, hogy ezen a héten be kell menned, nincs apelláta.

-Tudom, de még csak kedd van.

-Holnap mindenképp bemész, ha nem magadtól, én beviszlek. Nem csak Taehyung miatt. Fontos az egészséged. Éppen javulsz, nem hagyhatjuk annyiban-rázta meg a fejét.