Heaven [TAEKOOK] ✔

10.

-Ezek ők lesznek-tapsolt anya amikor meghallotta a, hogy kopognak az ajtónkon.

-Drágám, gyere ki a konyhából!-ordibált apának.

Unottan vártam mi fog történni, eszem ágában sem volt elmozdulni a nappaliból.
Nyílt az ajtó és hallottam, hogy közelednek a nappali felé.

-Ő itt a fiam, Jungkook-mutatott rám anya. Tekintetemmel a lányt kerestem, de nem találtam.

-Szia, Jungkook, Minseo vagyok-nyújtott kezet-Jimin anyukája.

-Jeon Jeongguk-fogtam vele kezet-ahogy anya már említette.

-Jiminnie-Szólt a lányak.

-Itt vagyok már-sétált ide a nálam egy fejjel alacsonyabb.. FIÚ?

-Park Jimin vagyok-hajolt meg előttünk-örvendek-mosolygott.

Nem bírtam róla levenni a szemem. Egy percre sem. Telt ajkak, ezüst haj, vékony test. Azt hittem, lány.. A Jimin nem egy lánynév?

-Örvendek-nyeltem egy aprót, majd elnézést kértem és a szobám felé vettem az irányt.

Beérve a kicsi helységbe, leültem a fotelembe és heves fejrázásba kezdtem. Ez a fiú.. Valami másik dimenzióból jött? Egyszerűen gyönyörű.. Mi.. Mi van veled Jungkook?!

-Szi-szia, anyukád beküldött ide-lépett be az ajtón gonfolataim főszereolője.

Nem válaszoltam, csak gondolkodtam tovább. Nem mertem a szemébe nézni, azok után amilyen reakciót váltott ki belőlem.

-D-de mehetek, ha gondolod-dadogta.

-Nem mész sehova-jelentettem ki amitől összerezzent.

-Jó, akkor leülök oké?

-Gyere-paskoltam meg a mellettem tátongó hatalmas helyet.

Gyorsan lehuppant mellém és nekidőlt a falamnak.

Éreztem magamon égető pillantásait. Beszippantottam jellegzetes illatát. Testem minden porcikája bizseregni kezdett. Valami tényleg nincs rendben..

-Öhm-nyeltem egy nagyot-Mennyi idős vagy?-kérdeztem.

-Huszonhárom lettem pár hete-legyintett.

-A-az jó-bólintottam.

-Ne legyél zavarban-simított végig a hátamon.

Félve vettem fel vele a szemkontaktust. Szemei csillogtak, sötét íriszei magával ragadtak. Különös érzés járta át a testem. Láttam, hogy cseresznye színű ajkai mozognak, de nem tudtam rá figyelni. Elvesztem meseszép szemeiben.

-...barátnőd?-eszméltem fel az utolsó szót hallva.

-Mi? Izé.. bocsi nem figyeltem.

-Csak annyit kérdeztem, hogy volt-e már barátnőd-nevetett fel angyali hangján.

-Nem volt-közöltem és én is hátratőltem.

-Meleg vagy?-miért kapom meg ezt a kerdést minden embertől?!

-Nem! Nem hinném-bizonytalanodtam el.

-Kipróbálhatnád-vigyorgott pimaszul.

Ez a fiú olyan ellenállhatatlan.

-Ho-hogyan?

-Mondjuk így-hajolt közelebb, majd összeérintette ajkainkat. Köpni nyelni nem tudtam, az elején vissza sem csókoltam, amitől ő megijedt, ezért elhajolt tőlem.

-Ne haragudj én.. Én nem tudom mi ütött belém-állt fel, de én visszarántottam a karjánál fogva.

Pislogni sem tudott, ugyanis azonnal ajkaira hajoltam. Szívem hevesen vert, a vérem kétszáz fokon forrt. Fogalmam sincs mit teszek, de nagyon élvezem. Egyik kezem derekára vezettem, másikkal az arcát cirógattam, miközben nyelveink forró táncba hívták egymást. Párnácskái lángoltak, ahogy az enyémek is. Kezeivel ő is felfedező útra indult, az egyiket nyakam köré fonta, a másikkal beletúrt frissen mosott hajamba. Az ölembe húztam, mikir egy pillanatra elvált tőlem, de még így is irtó közel volt hozzám. Halvány mosolyt villantott, majd ismét szenvedélyes csókba invitált.

-Jungkook-vált el tőlem a levegőhiány miatt.

-Hm?

-Ezt miért?-nyalta meg alsó ajkát-Miért csináltad?

-Visszaadtam amit kaptam-lihegtem, mert még mindig kevés volt a levegőm.

-Nem volt barátnőd-motyogta maga elé.

-Valóban nem-nevettem el magam.

-Hogy csókolsz ilyen jól?-pirult el. Taehyung is mindig elpirult.

-Jimin-shii-boxoltam finoman vállba.

-Valami van a-bökött a számra.

-Mi? Hol?-töröltem meg csóktól duzzadt ajkaimat.

-Leszedem-csókolt meg ismét, amivel kicsalt belőlem egy mosolyt, hiszen nagyon ötletes próbalkozás volt tőle. Habozva ugyan, de viszonoztam csókját. Lassú, mégis szendvedélyes csatát folytattunk, egészen addig, amíg el nem fogyott az utolsó csepp levegőnk.

-Mi ütött belém? -nevettem fel drámaian.

-Csak kipróbáltál valami újat-kuncogott fel az ölemben ülő.

-Uramisten-nevettem fel.

-Mennem kéne-mondta Jimin egy kis idő után.

-Várj-ragadtam meg karját-holnap megyek be a kórházba-sóhajtottam fel-Nincs kedved velem tartani?-kérdeztem.

-Kórház?-kérdezte összevont szemöldökkel.

-Epilepsziás vagyok-közöltem félve.

-Elmegyek veled-válaszolta, az előző "vallomásomat" figyelmen kívül hagyva.

-Köszönöm-kulcsoltam össze ujjainkat.

-Nincs mit Jungkook, de mesélned kell-kacsintott, majd nyomott egy puszit a homlokomra, és kiment a szobámból.

Te jó ég! Mi a franc van veled Jeon Jeongguk? Teljesen elment az eszed! Csókolóztál egy fiúval, akit alig egy órája ismersz.

Gondolataim hatására tenyereimbe temettem arcomat és magamat ócsároltam tovább.

Miért esett jól? Miért nem undorodtam tőle? Az érzéstől? Ki ez a Park Jimin és mit akar tőlem? Bombáztam magam kérdésekkel, de hiába. Hallottam a bejárati aljtó csapódását, amiből arra következtettem, hogy Jiminék elmentek. Félve tápázkodtam fel az ágyamról és baktattam az ajtómhoz. Résnyire nyitottam, majd kikukkantottam, hogy bebizonyosodjak róla, tényleg elhagyták a lakásunkat.

Amikor hatodszorra néztem szét és hallgatóztam, kimentem a nappaliba, ahol anya és apa beszélgettek.

-Na? Összehaverkodtatok?-kérdezte apa.

Ó apa, ha tudnád, hogy az összehaverkodás nálunk mit jelent, akkor nem lennél ilyen boldog.

-Persze, kedves gyerek-vicsorogtam, pedig alapból mosolygásnak szántam.

-Minseo mondta, hogy Jimin tanulmányai miatt költöztek ide. Táncot tanul a fősulin-magyarázta.

-Igen és azt is, hogy szabadidejében a pár sarokra lévő hangszerboltban fog dolgozni-kontrázott anya.

-Az jó-biccentettem, majd sarkon fordultam és visszamentem a szobámba, ahol nemrég megtörtént életem első igazi csókja egy.. Egy fiúval.

Bevallom, gondolkodom a dolgon, hogy elmejnek arra a helyre dolgozni, ahová Jimin is fog. Talán ha több időt töltök vele, megtudom mit is szeretnék igazán.

Maramra rántottam fekete takarómat, jobb oldalamra fordultam, kezemet a párnám alá vezettem, majd lehunytam pilláimat. Túl sok volt nekem ez a nap. Túl tartalmas, túl különböző.

-Jó éjt Jungkook baba- nyitott be és kuncogott fel anya.

-Nem vagyok baba. Jó éjt-köszöntem el és megpróbáltam álomra hajtani a fejem. Rengeteg végtelennek tűnő perc után, sikerült elaludnom. Az utolsó gondolatom mégsem Jimin volt, hanem az általam faképnél hagyott Alien. Kim Taehyung.

Hibákért elnézést!

2019.08.24