Heaven [TAEKOOK] ✔

43.

A napok rettentő gyorsan telnek, szinte annyi marad meg mindegyikből, hogy felkeltünk, néha kezelésekre mentünk és lefeküdtünk aludni. Az orvosok szerint Taetae állapota most stabil, úgyhogy kimozdulhat itthonról, de mindent  mértékkel szabad csinálnia és szigorúan csak maszkban. Kitaláltuk tegnap a srácokkal, azaz Hobival, Jiminnel és Namjoonnal, hogy ma elmegyünk a házhoz amiben a szilvesztert töltöttük még hónapokkal ezelőtt. Kell egy kis kikapcsolódás és talán ez a lehető legjobb megoldás erre az egészre.
Ma csütörtök van és én viszem Seoyunt suliba, aztán így öten elsétálunk a "bújóhelyünkhöz" és ott töltjük a nap további részét. Már magamra kaptam a bőrdzsekim és a kedvenc sprotcipőmet is, úgyhogy átkiabáltam a kis hercegnőnek a másik szobába, hogy siessen mert még a végén elkésünk. Megforgattam az ujjamon a kocsikulcsot   majd unottan nekidőltem az ajtófélfának, de szerencsémre pont ekkor jelent meg előttem a picúr. Mosolyogva figyeltem, ahogy magára kapja rózsaszín flitteres pulcsiját és felveszi a nehéznek tűnő Ikon-os táskáját.

-Mehetünk?-kérdeztem, majd miután egy halk igent kaptam válaszul, kiengedtem magam előtt az ajtón, aztán én is megindultam kifelé.

Lent összefutottunk Jiminnel, aki éppen nagyon sietett haza, ezért köszönés közben majdnem elesett szegény. Én csak megmosolyogtam az esetet, majd bepattantam a kocsiba Seoyunnal együtt.

-Nincs kedvem suliba menni Kookie-szólalt meg kis idő elteltével-Annyira gonoszak a többiek-biggyesztette le alsó ajkát. Eddig nem aggódtam, de mostmár nagyon féltem szegény lányt.

-Mit csinálnak a többiek, Yunie?-Kérdeztem, miközben szememet egy pillanatra sem vettem le az útról. Már ilyenkor is nagyon forgalmasak az utak, rengeteg ember jár ilyen korán dolgozni.

-Piszkálnak, mert nem anyának akarok ajándékot adni anyák napján-hajtotta le a fejét. A mozdulatait csak a visszapillantóból látom, de mostmár annyira frusztrál a dolog, hogy bár ne látnám.

-Yunie, ne szomorkodj emiatt, azok a gyerekek csak irigykednek rád valamiért. Mert csinosabb vagy náluk vagy pedog okosabb-kezdtem magyarázni-és ezért ott ütnek, ahol a legjobban fáj-sóhajtottam fel a mondandóm végére.

-Próbálok nem odafigyelni-felelte.

-Ha bármi történik ma, szólj a tanárodnak és ő segíteni fog-mosolyogtam rá biztatóan.

Miután kiraktam Seoyunt és még vagy négyszer elmondtam neki, hogy ha bántják, mindenképpen szóljon, hamar hazaértem, ugyanis a dugó csak a belváros felé áll, visszafele egy lélek sem akar menni.

A panel előtt vártam Taehyunggal, aki nagyon izgatott volt a mai nap miatt, hisz régóta nem volt friss levegőn, csak azokra a percekre amikor ki és be ment a kórházból. Nem sokat kellett egyedül ácsorognunk, ugyanis egy közeledő Namjoont láttunk meg és nem sokkal később jött a másik szerelmes pár is.

-Sziasztok-köszöntem mindenkinek, majd megkérdeztem  hogy indulhatunk-e, amire mindenki egyöntetűen igennel felelt.

-Mi ez a hely egyébként?-kérdezte az út felénél Hoseok.

-Ide jártunk Kookkal, amikor kisebbek voltunk. Tulajdonképpen egy kis faház, amit tökre jól berendeztünk az évek alatt és még mindig nem tudni, hogy ki és miért, de fizeti a számlákat mert minden van benne-nevetett fel a mondandója végére.

-Igen, de majd meglátjátok, atom király az egész-helyeseltem.

Jimin nagyon szótlan volt az út alatt, Tae próbált vele beszélgetni, de a feszültsége szinte kézzel fogható volt, amit valószínüleg a Hobival való kapcsolatának köszönhet. Szerintem azt hiszi, hogy másképp fogunk rájuknézni, pedig ez nem így van. Azt hiszem ez lesz az első dolog amit letisztázok.
Az ajtóhoz léptem és előszedtem a kulcsot, majd beillesztettem a zárba és elfordítottam. Az ajtó nagy hanggal csapódott ki a huzat hatására. Tae ijedten ugrott hátrébb, azaz pont a karjaimba, amin elmosolyodtam. Betessékeltem a sereget és a hozott finomságokat Namjoonnal együtt kirakosgattuk kisebb-nagyobb tálakba és tányérokra. Persze az üdítőkről sem feledkeztünk meg.

-Srácok, szeretnék tisztázni valamit- álltam meg a többiek előtt-Mi mindannyian barátok vagyunk. Nem ítéljük el egymást és nem nézzük le egymást semmiért-pillantottam Jiminékre-Nem titkolózunk, hiszen csak mi tudunk segíteni egymáson a nehéz időkben-folytattam, de Nam közbeszólt.

-Mi történt JK?

-Jimin kellemetlenül érzi magát-vezettem tekintetem a földön ülőre, aki az alsó ajkát harapdálva dölöngélt előre-hátra.

-Jungkook-szólalt meg azonnal az említett.

-Én is látom rajtad, Minie-mondta Tae, aki eddig csendben várta, hogy mit hozok ki a dologból- Nem kell kellemetlenül érezned magad, amiért Hobival vagy. Örülünk nektek és teljesen normálisnak tartjuk-mosolyodott el, aminek hatására Jimin arcán is megjelent egy kisebb mosoly.

-Ami a múltban történt  az ott is marad és ezen nem kell rágódni. Minden oké Jiminshi-Kuncogtam el magam, majd leguggoltam eléjük-Felőlem meg is ehetitek egymást csak legyetek végre felszabadultak-kacsaintottam  mire mindenki azonnal felnevetett.

-Igyunk egy kis pezsgőt-Dobta fel az ötletet Joonie.

-Én és Tae-húztam közelebb a derekánál fogva, amitől kissé elpirult. Mondtam már, hogy imádom?-Kólát iszunk.

Miután mindenkinek töltöttünk italt, kis körbe álltunk és azon gondolkodtunk, hogy mire kellene inni. Talán a barátságunkra, talán a kitarsára.

-Igyunk Taehyungie gyógyulására-Szólalt meg Hobi.

-A gyógyulására-koccintottunk és lehúztuk a poharunkban tartogatott innivalókat. Jó látni, hogy ennyien hisznek a dologban és mégjobb, hogy ilyen szinten mellettünk állnak és támogatnak minket. Támogatják a kis Alienemet, aki élete legnehezebb időszakán megy keresztül. Csodálatos barátaink vannak.

-Félek, hogy utoljára járok itt-mondta Taehyung-Ezért azt hiszem emlékezetessé kellene tenni ezt a napot.

Kíváncsian vizslattam, ahogy a táskájához lép, majd előhúz belőle egy társasjátékot. Twister.

-A kedvenc játékom!-ugrált örömében Hoseok.

-Nekem is!-kontrázott Namjoon, mi pedig Jiminnel vigyorogva figyeltük, ahogyan kiterítik a hatalmas, színes játékot és előbeszik a hozzátartozó pörgetőt is.

Boldog vagyok, hogy mindennek ellenére Tae boldog. Örömmel tölt el, hogy megpróbál elvonatkoztatni a betegségétől és az életet is úgy próbálja látni, hogy csak pozití legyen. Nem beszél sokat a dologról és nem aggódik látvanyosan. Mióta én járok vele az orvoshoz, elmondása szerint nagyon felszabadultnak érzi magát és még a gyógyulásában is elkezdett reménykedni.

Nevezzenek rossz barátnak, de a papírok és az elhangzottak után, tudom, hogy a gyógyulása nem igazán fog bekövetkezni. Az orvosok csak húzni tudják az időt, ami becsülendő, hiszen réges régen feladhatták volna. Látom mi folyik itt, mégis boldog vagyok, hogy Tae életében először reménykedik.

-Jeon!-szólított meg gondolataim főszereplője egy igazán új módon-Jobb láb piros-nyújtotta rám a nyelvét én pedig szemforgatva tettem amit mondott.

-Kim!-kiabált Namjoon Taehyungra-Jobb kéz zöld-mondta önelégült fejjel, hiszen így pont két elég távoli pontba került a lába és a keze egymástól.

A házat egy kis idő után a nevetésünk édes zaja és Joon káromkodásai töltötték be, ami ennek az egész játéknak  volt köszönhető. El sem hiszem, hogy idáig eljutottam. Hónapokkal ezelőtt még egy magambaforduló, reménytelen kölyök voltam, mégis mióta összeállt a gárda, megtalált az igaz szerelem és visszanyertem a legjobb barátomat, minden sínre került és a legjobb irányba haladunk.

Hogy hálálhatnám meg mindezt?

2020.02.28.

Sziasztok! Remélem tetszett ez a kis rövidke rész :P
Mit gondoltok a BTS új videóklippjéről és az albumról? Melyik a kedvenc számotok? Nagyon nagyon nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre ^^
Én személy szerint kissé megrémültem  mert egy oldalról elég vészjósló hangulata van, másrészt pedig imádom, hiszen végre nem a fájdalomról és az egyik napról a másikra való élésről szólnak a dalok ;)
Remélem rengetek cb lesz még a hat év során és a katonaság sem fog belerondítani! Élvezzük ki minden pillanatát babszik!
Btw a kedvenc dalom a We are bulletproof lett *-*