Heaven [TAEKOOK] ✔

13.

Jungkook szemszöge:

-Mi történt?-kérdezte aggódva Jimin amikor kiértem az épület elé.

-Csak menjünk haza-idegeskedtem, pedig nem akartam vele bunkó lenni.

-Rendben-vette fel a tempómat és elindultunk haza.

Ez történt miután megejtettük azt a rendkívül csodálatos beszélgetést Taehyunggal. Az út néma csendben telt, otthon csak ettünk és egymáshoz sem szóktunk. Most éppen a szobámban ülök és tervezek kimenni a konyhába egy kis vízért,mert szomjan halok.

-Faszom-káromkodtam el magam amikor is a palack kupakja az asztal alá esett.

-Nyugi, itt van-nyomta a kezembe Jimin. Hogy vette fel ilyen gyorsan?

-Kösz-vettem ki pici kezéből a fránya kupakot.

-Asszem én hazamegyek-vett mély levegőt , nekem pedig ott esett le  hogy mióta itt van egy bunkó állat vagyok vele, vagy éppen hozzá sem szóltam.

-Nem mész sehova-húztam magam elé.

-Jungkook-sütötte le szemeit.

-Szeretlek, ne haragudj-hajoltam ajkaira és mohón falni keztem azokat.

Tényleg szeretem, de remélem nem haragszik meg ha most le akarom vezetni a feszültségemet. Rajta.

Egy percig sem váltunk el egymástól. Vakon lépkedve egymás után értünk be a szobámba, ahol vigyázva az ágyra löktem Chimet.

-Mit szeretnél?-nézett rám vágytol csillogó íriszeivel.

Ne aggódj, meg fogod tudni.

-Téged-suttogtam ajkaira ezt az egy szót, majd amikor újra meg akartam csókolni, hirtelen fordított a helyzetünkön.

-Kookie-húzta végig mutatóujját a még ruhával fedett felsőtestemen.

Egy gyors mozdulattal rántotta le rólam a felsőmet, és puszikkal kezdte belepni a nyakam. Néhol megszívta az érzékeny  vékony bőröm, amiket apró szisszenésekkel vagy nyögésekkel díjaztam. Borzasztóan jól esett minden egyes apró gesztusa, amit művelt velem kezdett megőríteni, pedig még bele sem vágtunk a dolgok javába.

Heves csókcsatát folytattunk ekkor már anyaszült meztelenül, mikor gondoltam egyet és rámarkoltam férfiasságára, ami már réges rég nem volt nyugalmi állapotban. Lassan húzódtam el tőle, majd már a kis Jiminnel szemezve folytattam a munkám. Chimmy mellkasa egyre gyorsabban emelkedett, hangját annyira próbálta visszatartani, amennyire csak tudta, viszont amikor hirtelen elengedtem büszkeségét, morcos pillantást vetett rám.

-Várj egy percet-jutott eszembe a tény, hogy nagy a valószínűséga annak, hogy nincs itthon síkosító. Egyszer , nem is olyan régen, kaptam anyától viccből, de azóta sem tudom hol van.

Az éjjeliszekrényemhez léptem, ugyanis ésszerűen ott tartanám, ha olyan fontos lenni, de így elkéozelésem sincs hol lehet.
Türemletlenül rántottam ki a fiókot, majd szinte már hallható szívverésem lassult, amikor megtaláltam a keresett segítő eszközömet. Már ha lehet így fogalmazni.

-Síkosító nélkül is megoldottuk volna-nyalt végig duzzadt ajkán. Miért ilyen szexi?

-Ezzel könnyebb lesz-mutattam fel-epres-kuncogtam ahogyan elolvastam a csomagoláson álló szöveget.

-Kookie, gondom van, mi lenne, ha sietnél?-sürgetett.

-Megoldjuk-suttogtam és eldöntöttem az ágyamon. Arpó csókot leheltem ágaskodó nemi szervére, majd ujjaimat bekenve az eperes löttyel, jeleztem, hogy én készen vagyok.

Lábait felhúzta, én pedig bejáratához vezettem mutató ujjam.

-Mehet?-kérdeztem aggódva, mégis vággyal teli hangom.

-Csináld-sóhajtott. Kéllyel teli sóhaj. Imádom.

Lassan vezettem be első ujjam. Látszólag meg sem kottyant neki, hiszen hamar benne volt a második ujjam is. A harmadiknál apró szisszenéseket hallottam, viszont hamar elmúlt, így már ekvezettel teli nyögések hagyták el csókoktól duzzadt piroskás ajkait. Gyönyörű látvány ez a fiú.

-Jungkook-hagyta el a száját újabb nyögés.

-Mondd-pillantottam le rá.

-Kezdheted-húzta végig mutatóujjait a hasán.

Nem is kellett több, óvatosan kezdtem egyre bentebb férkőzni.

-Vigyázni fogok rád-hajoltam ke egy gyors csókra, utána már koncentrálnom kellett. Nem akartam fájdalmat okozni neki, a legjobbat akarom kihozni magamból.

Arcáról leolvasható volt a fájdalom, ami miatt nagyon rosszul éreztem magam. Egyik kezemmel megtámaszkodtam feje mellett, a másikkal végig simítottam puha arcán.

-Mozoghatsz-nyelt egy aprót.

-Biztos?

-Biztos-fújt ki egy nagy adag levegőt.

Elkezdtem mozogni. Bevallom féltem, hogy rossz emlékként marad meg benne, de amikor láttam, hogy a fájdalmas arckifejezésből milyen lesz, egyből hatalmas vigyorra húzódtak ajkaim.

Jimin hangos nyögésekkel díjazta minden egyes mozdulatom. Mikor eltaláltam egy bizonyos pontot, pár oktávval feljebb ugrott édesen csengő hangja. Az egész varázslatos érzés.

-Abba neh hagyhd-sóhajtozott a lepedőt szorongatva.

-Nemshokárah-próbáltam tudtára adni, hogy közeleg a limitem, de nem sikerült.

Végül egymás nevét hajtogatva léptünk át a gyönyör kapuján, majdnemhogy egyszerre.

-Ez volt életem legjobb napja-nevetgem fel örömömben, miközben fáradtan dőltem Jimin mellé.

-Köszönöm-kuncogott fel.

-Én köszönöm-nyomtam puszit a homlokára.

-Nem ártana zuhanyozni,temette tenyereibe kipirult arcát.

-Valóban nem- ültem fel.

-Te jó ég, nincs kedvem semmihez-nyöszörgött, de nem ment vele sokra, mivel kihúztam az ágyból és a fürdőig meg sem álltunk.

Egy ilyen napot is csak így lehet a legjobban zárni. Taehyung ráébresztett, tényleg érdekelnek a fiúk. Jimin érdekel. Minden ami hozzá füződik. Úgy érzem.. végre szeretek valskit aki viszonozza. Végre..

2019.09.16.

Sziasztok! Hibákért elnézést, illetve azért is, hogy ennyi ideig nem jelentkeztem, viszont mentségemre szóljon, rengeteget kellett/kell tanulnom. A részek ritkábban lesznek, de nem hagyom abba a sztori írását, ne aggódjatok!! Köszi az olvasást és a szavazatokat, imádlak titeket! :3