Heaven [TAEKOOK] ✔

39.

Figyelem extra hosszú rész és mindenki saját felelősségre olvassa! A hibákat javítani fogom, szóismétlésért elnézést. Úgy gondolom, ezzel sikerült bepótolnom a kihagyást, de az a rossz hírem van, hogy egy hétig nem biztos, hogy tudok írni a suli miatt:(

Jó olvasást babszik💜

Szerintem mondanom sem kell mennyire voltam ideges egész idevezető út alatt. Nem, nem vagyok mérges, csak csalódott amiért hazudnak nekem. Hazudnak nekünk. Tae és Yunie éppen együtt játszanak a park másik felében, ezért úgy döntöttem, hogy rákeresek a véraláfutás lehetséges okaira.
Előszedtem a zsebemből a telefonomat és megnyitottam rajta a keresőt, hátha jutok valamire.
Összevont szemöldökkel meredtem a mobilom kijelzőjére, amint a több ezernyi találat között böngésztem.
Napfény, vitamin, gyógyszerek, balesetek bla bla bla...
Lehet, hogy mégis elesett? De ennyit nem szerezhet tőle! Akkor valószínüleg a kezelés miatt van amit kap. Erős gyógyszereket adnak neki, azt tudom, de hogy ennyire... Még a végén betegebb lesz ettől a sok szartól, mint ezelőtt. Azt sem értem, hogy miért kellett hirtelen neki. Elhesegettem a gondolataimat és nyugodtabb szívvel zártam le a telefonom, majd óvatosan visszacsúsztattam a zsebembe.

-Olyan szép ez a hely-forgolódott körbe-körbe Taehyung. Még ilyenkornis úgy viselkedik, mint egy tíz éves kisfiú.

-Reméltem, hogy tetszeni fog-feleltem mosolyogva,majd leszarva az összes körülöttünk sétáló vagy éppen bármi egyebet csináló embert, az ölembe húztam Taehyungiet.

Igazán romantikus pillanat volt. Tekintete levándorolt a számra, amiből rögtön vettem a lapot és mohón ráhajoltam ajkaira. Ilyenkor soha nem érdekel a többi ember. Csak ő létezik és én. Ízlelőszerveink hamar összehangolódtak. Az agyamat elborította a rózsaszín köd és többet akartam. Szerettem volna ha kikapcsolódik, de úgy látszik ezzel várnom kell estig. Tae felbátorodott és ráharapitt alsó ajkamra, aminek hatására egy apró nyögést hallattam. Belemosolygott a csókba.
Szívem szerint soha nem hagytam volna, hogy véget érjen a dolog, de a levegőhiány ismét beleszólt.

-Szerintem mennünk kéne, már lassan három óra-pillantott órájára.

Helyeslően bólintottam és összekukcsoktam ujjainkat, aztán Seohoz léptem, hogy tudassam vele, indulnunk kell.

Abban az alig öt percben, amíg a második úticélunkhoz sétáltunk, senki nem szólt egy árva szót sem. Viszont amikor beléptünk az étterembe megcsapott a frissen készített ételek varázslatos illata.
Amikoz elfoglaltuk a helyünket és a pincérnő is kihozta az étlapokat, éhenkórász módjára kezdtem lapozgatni a kis könyvet. Rossz szokásom, de a feszültséget általában bekajálással vezetem le. Szerintem el fogok hízni pár hónapon belül, ha ez így folytatódik.

-Mit hozhatok?- állt meg mellettünk egy másik, szőke hajú, alig tiznnyolc éves dolgozó.

-Én bibimbapot szeretnék kérni-szólalt fel elsőnek Seoyun-plusz egy epres teát-tett hozzá, majd önelégült mosollyal hallgatta a mi rendeléseinket.

-És neked?-támaszkodott az asztalra pont olyan pózban, hogy tökéletes rálátást nyerjek kebleire. Kár, hogy nem érdekel.

Egyből vettem a célzást, ezért gondoltam bedobom a legjobb taktikámat, hogy a tudtára adjam, mekeg vagyok és mellesleg a szerelmem velem szemben ül.

-Jjajangmyeont kérnék szépen, kólával-jelentettem ki, majd visszavezettem tekintetem a kicsi Alienre, akinek az arckifejezéséből bárki levette volna, hogy mennyire féltékeny a lányra-Te mit kérsz életem?- kérdeztem a lehető legaranyosabb, legszerelmesebb hangnemben.