Heaven [TAEKOOK] ✔

35.

-Miért nem mosolyogsz? Régebben azt mondtad, hogy ha meglátnád egyszer a tengert vagy óceánt, biztosan megmosolyogtatna-kérdeztem,de legbelül tudtam a választ.

Miattam nem mosolyog.

-Nagyon szép az egész, de valahogy semmihez nincs kedvem-jelentette ki üres tekintettel.

-Taehyung figyelj é-kezdtem volna magyarázkodni, de elcsitított.

-Mindent tudok Jeongguk. Rájöttem, hogy mik a szándékaid, hogy miért kerülök a "mi van velünk" témát. Ne érj hozzám-sétált ki egy szikla szélére.

-Nem!-kiabáltam rá- Félreérted! Azért van az egész, mert egy hülye fasz vagyok, aki fél a saját érzéseitől! Félek attól, hogy mi lesz ha-állított le megint.

-Mi lesz ha megtudom az igazat?-kérdezte gúnyosan. Hiába szánta annak, szemei vörösek voltak a könnyeitől.

Mit műveltem?

-Nem-nyeltem egy aprót-Félek, hogy elveszítelek. Félek, hogy bántalak és félek, hogy az érzéseid felém egyszer elmúlnak-hajtottam le a fejem-Mert szeretlek.

Nem válaszolt semmit, csak léoteit hallottam egyre közelebbről, majd két kezét éreztem meg az arcomon.

-Szeretlek, Kim Taehyung-Néztem mélyen gyönyörű szemeibe.

-Én is szeretlek, Jeon Jeongguk.

-

Mit csináljunk ma?-kérdeztem az ágyon fekve. Nemrég mentünk le reggelzini és semmi tervem sincs mára.

-Nekem mindegy-vont vállat és elsétált.

A tegnapi eset óta furán viselkedik, de őszintén fogalmam sem volt, hogy mit mondjak én sem tudom mi van köztünk.

Ha közeledem felé, mindig elhajol vagy ellök, rosszabb esetben egy menj a halálba nézéssel ajándékoz meg, ami rettentő rosszul esik.

Az éjjel egy nagyon furcsa álmom volt, mégis ráébresztett valamire. El kell mondanom az érzéseimet, és minden hasonlót neki, hiszen hiába félek, ha titkolózom, mindketten csak rosszabbul fogunk járni.

-Tae-szólítottam meg gondolataim főszereplőjét, aki csak egy hümmögéssel válaszolt.

-Tudom, hogy mi jár a fejedben-sóhajtottam fel.

-Hát azt pont kötve hiszem.

-Átverve érzed magad. Általam-feleltem, mire rám kapta tekintetét. Most kell folytatnom.

Megfogtam vékonyka csuklóit és magam elé húztam. Az ágy ezt egy kisebb reccsenéssel fogadta, de jelenleg ez zavar a legkevésbé.

-Jogosan-tette hozzá. Félig valóban, hiszen ismételten a saját hülyeségem szüleménye ez az egész. Pedig szeretem  a kicsi Alient.

-Hadd magyarázzam meg-simítottam arcára, de rögtön elhúzódott tőlem.

-Hajrá-bólintott.

-Féltem-nyeltem egy aprót- Attól, hogy miután ennyiszer megbántottalak, már nem kötnek hozzám olyan erős érzelmek, mint az elején. Féltem attól, hogy ha lépek és minden szép és jó lesz, aztán hirtelen elhagysz. Elhagysz mint Ő-utaltam Jiminre és valamennyire Namjoonra-Féltem és félek is egyedül maradni ebben a kegyetlen világban. Mikor rájöttem mit érzek-haraptam be alsó ajkam-Megijedtem. Mert szintél féltem és tudtam, hogy sosem foglak megérdemelni pe-mondtam volna végig, de hirtelen hangos zokogásban tört ki.