Heaven [TAEKOOK] ✔

19.

Idegesen doboltam a lábaimmal, mikor a bejárat előtt álltunk. A hajam kéken pompázott a fejemen, olyan voltam, mint valami elcseszett tűzijáték, de esküszöm tetszett. Nemsokára kinyitja az ajtót, és nemsokára kezdhetem visszatartani a könnyeimet, elfedni a bánatomat, a szomorúságomat, amit ő és a barátja, Jimin keltenek bennem. Hopira pillantottam, ami a falnak támaszkodva nyomkodta a telefonját. A haja iszonyatosan király lett, nagyon tetszik.

Seoyun az egyik plüssét szorongatva szaladgált ide-oda, miközben az a pár darab rózsaszín tincse külön éketet ékve lobogott jobbról balra, majd végül az arcában kötött ki.

Halk lépteket hallottam bentről, majd nyílt a zár és kinyílt az ajtó.
Ismét ott állt előttem a fiú, akiért teljesen odavagyok. Ismét elvesztettem az eszem. Ismét reménykedni kezdtem.

Jungkook szemszöge:

Félreálltam, hogy be tudjanak jönni, miután egy halvány mosolyt küldtem a három vendég felé.

-Sziasztok-üdvözöltem őket amikor beléptek az otthonomba.

-Köszi a meghívást-pacsizott le velem Hoseok, mire muszáj volt elkapnom róla a tekintetem, hiszen rögtön rájöhetett volna, hogy nem én akartam ezt az egészet.

-Jimin!-szóltam a páromnak, miután elmormoltam egy nincs mit féleséget-megérkeztek!

-Sziasztok, örülök, hogy eljöttetek-rontott be a nappaliba- és-állt meg-veled még nem találkoztam-folytatta-szia, Jimin vagyok, mi a neved?-kérdezte a kislánytól.

-Kim Seoyun-hajolt meg a barátom és előttem-Tae húga vagyok-mutatkozott be röviden.

-Nos, azt hiszem hozok valami rágcsát és kezdődhet is a buli-mosolyodtam el és ki is siettem a nappaliból. Gyors léptekkel haladzam a konyha felé, az agyam ezerrel kattogott, hol Taehyungon, hol a testvérén, hol Jiminen, hol Hoseokon és hedd ne soroljam tovább. Mindenféke gondolat megfordult a fejemben. Egy részem nem amarta, hogy itt legyenek ma este, a másik pedig ezt a pillanatot várta. Hogy miért? Nem értem. Nincs szükségem egy olyan srácra mint Taehyung. Ez teljesen biztos. A konyhába érve kivettem az egyik szekrényből két nagy tálat, majd beleöntöttem a kb 4 órája beszerzett chipset és mentem is vissza a többiekhez.

-Itt is van-mutattam fel a kezemben lévő finomságokat.

-Király-pattant fel Jimin, ugyanis eddig a kanapén ülve beszélgetett a vendégeinkkel.

Elindítottam a lejátszási listát, amiben van vagy ötven szám, és elkezdtünk táncolni rá. Taehyung nem nagyon szeretett volna belemenni a dologba, de az a Hoseok gyerek magával rángatta. Ahogy őket néztem, kiszúrta a szemem volt szobatársam kék haja, amit a nemrég felszerelt diszkó gömb fénye gyönyörűen világított meg. Be kell vallanom, nagyon jól áll neki ez a haj, ahogy a barátjának is a piros, sőt még Seoyun is kapott pár csíkot a hajába. Durva.

Jimin közelebb táncolt hozzám, majd lassan nyakam köré fonta karjait és magához húzott egy hosszú, szenvedélyes csókra. Valahogy most nem éreztem azt a tüzet, mint az eddigi csókjainknál, de nem érdekelt túlzottan, mivel betudtam annak, hogy itt van a fiú, aki nemrég meg akart csókolni és talán miatta vagyok tartózkodóbb ma este.

-Beszélned kéne vele-biccentett a kek hajú felé.

-Miért?-forgattam szemet.

-Mert ez így nem állapot, legalább legyetek jóban egy kicsit-érvelt.

-Megpróbálom-sóhajtottam fel és elhúzódtam páromtól, majd odasétáltam a mostmár egyedül táncoló jómadárhoz.

-Tae-szólítottam meg becenevén, ami még engem is meglepett, nemhogy őt.

Nem kaptam választ, csak egy értetlen nézést, de legalább rám figyelt.

-Tudnánk beszélni?-kérdeztem.

Látszólag habozott, nem tudta mi történik, mi lenne a helyes válasz, ezért inkább csak egy apró bólintással jelezte, hogy benne van.

-Gyere-mondtam és bevezettem a szobámba, ahol a ledsorom piros fénye vikágította meg a sötét helyet. Elég romantikus hangulata van, viszont nem tudom hol lehet a kapcsolója, úgyhogy elengedem a szín váltást.

-Miről szeretnél beszélni?-érdeklődött az ajtóban állva.

-Ülj csak le-paskoltam meg a mellettem lévő helyet az ágyamon. Biztos jó ötlet leültetni?

-Köszi-foglalt helyet-szóval?

-Nem jó ez így, Taehyung-ráztam meg a fejem.

-Mármint? Nem értelek-értetlenkedett.

-Gondolkodtam, és amik történtek-gondolkodtam el-szóval régen voltak, nem volt túl nagy jelentőssége, bunkó voltál meg én is, de itt az ideje, hogy elfelejtsük, mert ennek így semmi értelme-hadartam el.

-Hát ez csodás, Jungkook-horkantott.

-Most meg mi a bajod? Éppen helyre akarom hozni a kapcsolatunkat!-kiabáltam rá. Talán nem kellett volna, mert látszólag megijedt.

-Oké-hajtotta le a fejét.

-Ne, nem úgy értettem-mentegetőztem, hiszen tényleg nem állt szándékomban megbántani.

-Semmi gáz, nem érintett mélyen-nevetett fel fájdalmasan.

-Tae, én-sóhajtottam.

-Ne magyarázkodj, benne vagyok a békülésben, hogy jóban legyünk, meg ilyenek, köszi, hogy felajánlottad-állt fel, miután konkrétan lezárta a beszélgetésünket.

Az ajtó felé sétált, de hirtelen ötlettől vezérelve elkaptam csuklóját és magam elé húztam. Belenéztem mélybarna szemeibe, melyekben tisztán látható volt a csalódottság, viszont bújkált ott öröm is. Teste megremegett az őt ért váratlan cselekedetemtől. Aranyosnak találtam ahogyan reagált, nem tudtam hova tenni az engem elfogó érzést, amely az egész testemet átjárta. Egymás szemébe nézve, néhol beharapva ajkunkat, álltunk egymással szemben. Szótlanul, néma csendben. Nem kellettek szavak, fogalmam sincs mi történt, de mikor feleszméltem, egy heves fejrázást után el is engedtem a kezét és szó nélkül mentem vissza a többiekhez, mögöttem hagyva őt.

-Szerintem nagyon jól áll-muncogott fel a barátom. Hobival való beszélgetésükből elkapott részlet csapta meg a fülem , ami miatt elkapott a féltékenység, legalább is valami olyasmi, ezért csatlakoztam is a beszélgetésükhöz.

-Mi a téma?-érdeklődtem.

-Semmi érdekes-terelt Jimin-nézd milyen jó a haja-mutatott Hoseokra.

-Igen, valóban jó-ismertem el, viszont hiába volt igaz, borzasztóan féltékeny lettem rá. Úgy gondoltam inkább nem maradok itt, mert nem akarok ideges lenni, alig kezdődött el ez az egész.

-Jungkook-hallottam meg a nevem a hátam mögül. Megfordultam és Seoval találtam szemben magam. Mit akarhat?

-Mondjad picúr-guggoltam le elé.

-Kaphatnék még Sprite-ot? Hobi megitta-tette karba a kezét, amolyan 'elegem van' stílusban. Aranyos kislány.

-Persze, kövess-kuncogtam fek az előző cselekedetén és a konyhába vezettem, ahol szerencsémre volt mégegy üveg Sprite.

-Miért veszekedtetek Taevel?-kérdezte szomorúan.

-Volt egy pici vitánk de már minden rendben, ne foglalkozz vele-válaszoltam. Ezek szerint ő is tud a dolgokról. Fantasztikus.

-Oké, reméltem, hogy jó lesz minden mert nagyon szomorú volt - Ivott bele üdítőjébe, majd bármiféle folytatás és hozzáfűznivaló nélkül lelépett.

Valóban ennyire megviselte? Pedig én azt hittem hamar túllép a dolgon, mint én. Ma valami furcsa volt velem, amikor kettesben voltunk, talán akkor éreztem ilyet amikor megismertem Jimint. Érdekelne? Jungkook tényleg érsekelne engem? Nem akarok kötődni hozzá, nekem itt van Jimin. Nem kell még egy ember, aki érez valamit irántam. Teljesen jól megvagyok így is. De azért... barátok lehetünk, nem?

2019.10.29.

Sziasztok! Itt az új rész, nincs átolvasva, hibájért elnézést!