Heaven [TAEKOOK] ✔

26.

-Kész a kaja!-ordított át a lakás egyik feléből a másikba Hoseok.

Sóhajtottam majd megpróbáltam feltápászkodni, de ekkor eszembe jutott, hogy Tae rajtam alszik és mozdulni sem bírok miatta. Bealudt kb két órája és azóta feladtam, hogy bárhova is megyek.

-Mondom kész a ka-nyitotta ki a szoba ajtaját a házigazda-He?-döntötte oldalra fejét a gyönyörű képet látva amit mi nyújtottunk neki.

-Alszik-közöltem

-Látom.

-Mit csináljak?

-Ébreszd fel!-parancsolt rám majd visszament a konyhába. Király...

Hiába nem akartam durván ébreszteni, úgy gondoltam az lesz a legjobb, ha hirtelen fordultok meg és lököm le magamról. Izmaimat befeszítve nyomtam ki magam, ő pedig sikeresen át is gurult a másik oldalamra.

-Tae-simítottam végig puha arcbőrén-kelj fel-hajoltam le hozzá ezzel egyenesen fülébe suttogva szavaim.

-Hmm-szorította összes szemeit majd egy hatalmas ásítás kíséretében felült.

-Kaja van-közöltem egyszerűen és felkeltem az eddigi kényelmes helyzetemből.

-Reggel van?-kérdezte körbepillantva.

-Nem, még csak hét óra van-pillantottam órámra.

-Nem bírok megmozdulni-nyafogott, mire egy laza mozdulttal felhúztam az ágyról.

Látszólag kicsit megszédült de egy szó nélkül követett ki az étkezőbe. Azonnal megcsapott a finom illat ami a konyhából szivárgott ki. Nem volt túl ismerős.

-Elkészült a tészta-vigyorgott Hobi miközben három tányérral egyensúlyozott.

-Ez meg micsoda?-kérdezte Taehyung értetlenül-Soha nem láttam még ilyet-ámult el a narancssáfgás tésztát látva.

-Bolognai-rakta le az ebédlő asztalára a tányérokat-Olasz tészta-magyarázta. És ekkor leesett, hogy mi ez. Régen Namjoonnal a kedvenc tésztánk volt. Mindig elmentünk az akkori közös alig ismert olasz étterembe ahol nagyon alacsony árak voltak és a bácsi is kedves volt velünk.
Érzékeny emlékeim hatására legördült egy kósza könycsepp az arcomon amit Hoseok és Taehyung is azonnal kiszúrtak.

-Üljetek le, hozok inni-törte meg a kínos csendet.

Legjobb barátommal helyet is foglaltunk egymással szemben, pár pillanattal később pedig meg is jött a mindig életvidám srác, kezében két üveg innivalóval.

-Minden rendben Kook?-kérdezte tőlem Hobi amikor már majdnem befejeztük a vacsorát.

-Persze-erőltettem mosolyt magamra majd leraktam a pálcikáimat és megittam az utolsó korty vizemet.

-Nem úgy tűnik-könyökölt fel az asztalra Tae, szerencsétlenségére pont úgy, hogy az ott heverő pálcikára ránehézkedve felrepítse a magasba, ami aztán a földön landoljon.

Azonnal felnevettem a véletlen cselekedetén.

-Wow ez repülni is tud?-pislogott nagyokat.

Hobi fejbe csapta magát a rendkívül okos kérdés hallatán, majd felállt és összeszedte a tányérokat.

Már pont álltam volna fel hogy elmenjek a nappaliba, amikor egy kéz visszarántott.

-Maradj itt kérlek-mondta szigorúan.

Értetlenül álltam egy helyben azon gondolkodva, hogy miért kell maradnom, miért nem mehetek beszélgetni a legjobb barátommal.

-Mi bánt?-támaszkodott a pultnak.