Heaven [TAEKOOK] ✔

34.

Taehyung szemszöge:

-Azta-tátottam el számat, mikor beléptünk a hotelbe. Egyszerűen gyönyörű az egész. Mindenhol sötétbarna és fehér színű halak, hatalmas csillárok és mégnagyobb ablakok láthatóak. A fotelek és kanapék már látásra is rettentő kényelmesek.

-Tetszik?-húzta elégedett vigyorra ajkait Jungkook.

Hogyne tetszene? Ez valami eszméletlen!

-Nem jutok szavakhoz-fordultam körbe újra és újra, egészen addig amíg el nem szédültem,de szerencsémre Kook elkapott, így nem pottyantam a földre.

-Mindjárt jövök, addig ülj le-jelentette ki és el is ment a recepcióhoz. Megfogtam a cuccainkat, ami két kisebb bőröndöt jelentett és elsétáltam a legközelebbi ülőalkalmatossághoz, majd helyet is foglaltam. Igazam volt, valóban baromi kényelmes.

Mire kinézelődtem és gyönyörködtem magam a helyben, addigra Jungkook is megérkezett egy kártyával a kezében. A lift felé mutatott én pedig azonnal felpattantam és odasiettem.

-Hűha-pillantott körbe, amikir beléptünk a szobánkba. Egy óriási fürdőszoba, franciaágy, tévézni is tudunk,  hiszen szerintem a legújabb modell van a szobánkban. Minden olyan volt, mint egy álom.

-Az alvással sem lesz bajunk-vakartam meg a tarkóm az ágyat méregetve. Persze azzal sem lett volna bajom, hogyha kisebb,ez által közelebb kellett volna csusszannom hozzá, de mindegy.

-Félek, hogy nem fogok elférni-sóhajtott fel-Attól tartok rád fogok mászni éjszaka-kacsintott rám, majd elkezdte kipakolni a cuccainkat.

JB a lelkemre kötötte, hogy nem medencézhetek, maximum szauna, amit nem bánok annyira,de kimagyarázni nehéz lesz. Betegek vagyunk, nem lenne jó benyelni egy olyan vírust, amitől veszélybe kerülhetünk.

Miután sikeresen elrendeztünk minden ruhát és egyéb magunkkal hozott dolgot, elfeküdtünk a pihe-puha ágyon és vártuk a csodát.

Ami az erőt jelentette ahhoz, hogy átöltözzünk .

Az öltözködés gondolatára egyből piros színben pompázott az arcom,  hiszen egymás előtt kell öltöznünk. Vagy valanelyikünk bemegy a fürdőbe? Kötve hiszem. Jungkook csak azért sem vonszolná el a seggét... Szereti, ha zavarban vagyok.

-Kíváncsi vagyok a medencékre-szóltalt meg kis idő után.

-Nem kellene vízbe mennünk, Jungkook-komolyodtam meg.

-Miért?-értetlenkedett.

-Azért, mert bármit elkaphatunk, Jaebum is megmondta-sóhajtottam fel- Én legalább is nem mehetek vízbe, de szaunázok veled  nagyon szívesen-simítottam végig mellkasán, ami felidézte bennem a tegnapi emlékeket. Kissé elszaladt velem a ló. Írtó kellemetlen volt az egész.

-Aish rendben-nyöszörgött és egy laza mozdulattal maga alá gyűrt.

Ijedten néztem csillogó szemeibe, amik még mindig szebbek voltak mint a legfényesebb csillagok a sötét éjszakai égbolton.

Mit akarhat?

Lassan hajolt ajkaimra és kezdte mozgatni sajátjait. Ujjait kék tincseim közé vezette miközben nyelvével bejutást kért számba. Imádom az összes csókját, mind tele van szenvedéllyel és mély érzelemmel. Ízlelőszervével végignyalt alsó ajkamon, majd fogai közé veszi, mire apró nyögés hagyja el számat. Keze újra megindul, csak most az oldalamat cirógatja megállás nélkül. Elvált tőlem és nyakamat kezdte belepni apró puszikkal, nekem pedig nem is kellett több, azonnal éreztem, hogy lent problémáim adódtak. Soha nem csináltam még ilyesmi dolgokat  ezért nagyon hamar reagál a testem a legkisebb érintésekre is.

Miután teljesen leszálltunk egymásról és befejeztük a dolgokat, magamra rántottam a takarót, hogy még véletlenül se vegye észre a merevedésemet.

-Nem öltözöl át?-érdeklödött.

-De-bólintottam, viszont mielőtt folytathattan volna mondanivalómat, Jungkook lekapta magáról a ruháit és csak egy szál boxerben állt előttem.

-Mizu?-kérdezte vigyorogva.

Gondolom észrevette, hogy vörös fejjel és tátott szájjal bámulom.

-Semmi-kaptam el onnan tekintetem, ami azonnal vissza is vándorolt mikor a kezében lévő fürdőgatyámat dobta nekem.

-Vedd fel és menjünk-biccentett.

Ez nagyon ciki lesz.

Megpróbáltam úgy kikommandózni magam, hogy ne tűnjön fel neki a problémám, de sajnos nem jártam sikerrel, ugyanis előre zuhantam, ő pedig felsegített és meglátta az eddig rejtegetett félkemény tagomat. Persze csak alsón keresztül...

-E-ez-próbáltam értelnes magyarázatot adni-Cs-csa-csak-nevettem fek kínosan.

-Nem gáz, ne aggódj-vont vállat és megszabadította magát az utolsó anyagtól is ami a testét fedte, majd engem is. Rettentően zavarba ejtő volt.

Látni életem első szerelmét, teljesen meztelenül előttem álldogálni, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne, mindezt úgy, hogy az én testemet sem fedi semmi.

Hirtelen kikaptam kezéből a gatyámat és fel is húztam magamra, aztán a köntösömet is magamra vettem és az ajtóban ácsorogva vártam, hogy jöjjön és elindulhassunk.

-Nem kell ennyire szégyenlősnek lenned. Nem harapok-kacsintott rám, mikor már mindketten a szaunában ücsörögtünk. Kb tíz perce vagyunk bent de én már nem bírom. Túl meleg van itt.

-De ez annyira új nekem-sóhajtottam fel.

-Még nem is csináltunk semmit-harapta be alsó ajkát.

Még?

-Mi van köztünk egyáltalán?-tettem fel a kérdést, amely már hetek óta nem hagy nyugodni. Miért is tenné? Nem vagyunk együtt. Néha csókolózunk, aztán pedig úgy teszünk, mintha mi sem történt volna.

Mi van, ha csak kihasznál?

Jungkook hatalmasat nyekt a kérdés hallatán,  ami azt hiszem egyből megadta a választ rá. Nem akar tőlem semmit.

-Inkább lazítsunk oké?-váltottam témát, majd hátradöntött fejjel próbáltam élvezni a szauna dolgot.

Miután kellő képpen megsültünk, eldöntöttük, hogy visszamegyünk a szobába és tervezünk valami programot. Nincs olyan durván hideg, ami azt jelenti, hogy simán el tudnánk menni kicsit körbenézni Busanban.

-Lemehetnénk a partra. Tudom, hogy nincs szép idő, de egyszer látnod kell!-fobta fel az ötletet.

Nem rossz, ugyanis tényleg nem kellene kihagynom.

-Rendben. Vacsizni mikor menjünk?-kérdeztem.

-Hattól van, de mivel most van négy óra, nem gondolnám, hogy addigra visszaérünk-magyarázta.

-Akkor hétre vagy negyed nyolcra kéne lemenni kajálni-gondolkodtam hangosan.

-Tökéletes-mosolyodott el Jungkook.

Őszintén szólva nem tudok mosolyogni. A tudat, hogy valószínűleg csak az időmet pazarlom azzal, hogy utána rohangálok és hagyom magam átverni, eléggé lelomboz. Mit is hittem? Hogy majd pont ő lesz az az ember, aki kiment a világ összes rossz és fájó dolga közül? Aki mellettem lesz a legnehezebb időkben, az életem utolsó napjaiban is?
Miért járna ez pont nekem?

Egy hamis mosoly szerű valamit villantottam és elkezdtem felöltözni. Ma van a legszebb idő a három nap alatt, amit itt töltünk, szóval muszáj kihasználni az alkalmat, mert nem valószínű, hogy bármelyik nap elmehetünk egyet sétálni vagy túrázni.

2020.02.28.

Most lesz egy-két unalmasabb rész, amíg  be nem indul a buli, amiért bocsánat, de ezekben a részekben vannak a legfontosabb információk.