Heaven [TAEKOOK] ✔

3.

Iszonyú fejfájással ébredtem, nem tudtam mi okozta, a doki azt mondta, jól leszek. Anya ide-oda ugrált, futkározott a házban, mindenféle dolgot, ruhát a kezébe véve.

-Anya-ültem fel hirtelen, mire a fájdalom most tízszer erősebben nyilalt a fejembe.-Basszameg-káromkodtam el magam ennek hatására.

-Ne aggódj kicsim, máris indulunk-vette ki a kocsikulcsot a fiókból.

-Mi? Hova?-kérdezősködtem, mivel semmit nem értettem.

-Rohamod volt este , ezért felhívtam Jaebumot aki azt mondta, amint felkelsz vigyelek be-tájékoztatott a tegnap történtekről.

-Nem akarok visszamenni-nyöszörögtem, de nem ert semmit. Felhúzott az ágyról és magához szorított amíg ki nem értünk a parkolóba.

-Jungkook-dobolt a kormányon az ujjaival.-Nem akarok kockáztatni.

-Zöld a lámpa-szóltam neki, hiszen észre sem vette, annyira ideges volt.

-Nemsokára ott vagyunk-nyugtatgatott, pedig teljesen nyugodt voltam. Beletörődtem, hogy szar az életem. Beteg vagyok és ennyi.

-Sajnálom anya. Sajnálom, hogy ilyen fiad született-szipogtam.

-Drágám-nyúlt az arcomhoz egyik kezével és finoman cirógatni kezdte.-Én így szeretlek. Így vagy tökéletes.-jelentette ki, én pedig kicsivel jobban éreztem magam tőle.

-Itt vagyunk-sóhajtottam fel és a recepcióhoz indultam. Anya vékony karja az enyém köré fonódott. Így mentünk tovább.

-Hatodik emelet, 102-es szoba-igazított el minket a nő.

-Itt voltam múltkor is.. Azt hiszem-gondolkodtam hangosan.

-Taevel együtt-bólintott anya.

Az ajtóhoz lépve hármat kopogtam, majd mikor meghallottam bentől, hogy gyere, magabiztosan beléptem a nagy szobába, anyával az oldalamon.

-Szervusz TaeTae-borzolta össze a fiú haját anya.

-Csókolom Mrs. Jeon!

-Szia Taehyung-köszöntem.

-Szia Jungkookie-mosolyodott el halványan, de láttam, hogy nyomasztja valami. Talán az a valami az én bunkó stílusom volt. Rosszul érzem magam miatta. Bánhattam volna kedvesebben is vele, hisz csak beszélgetni akart.

-Itt is vagyok, mondtam, hogy gyors leszek-sietett oda hozzám Jaebum.

-Szia öcsi-tartotta szabad kezét felém, én pedig bátran lepacsiztam vele.

-Nah, eltalálja a kezemet, akkora baja tuti nincs-vihogott fel. Biztosan orvos? Úgy viselkedik, mint valami kisgyerek.

-Mi a teendő? Megvizsgálod?-bombázta kérdésekkel a dokit anya, mire én csak szemetforgatva fordultam Taehyung felé.

-Ne haragudj-súgtam oda neki, ő pedig értetlenül meredt rám.-Bunkó voltam tegnap-haraptam be alsó ajkam.

Legyintett egyet, de továbbra sem szólalt meg.

-...de bent kell tartanunk, vagy minden második nap jön ellenőrzésekre stb..-csíptem el a beszélgetés végét.-Értetted Jeongguk?-mosolygott rám Jae.

-Tessék?

-Be kell járnod ellenőrzésekre, nem tudjuk mennyi ideig tart majd, de ezt az állapotot nem hagyhatjuk elfajulni.-parancsolt rám.

Bólintottam és még mielőtt akármit is kérdezhettem volna, újra beszélni kezdett hozzám.

-Az lenne a legjobb, ha ma itt maradnál, szobatársad van, unatkozni csak nem fogsz-vette ki zsebéből a kis noteszét, majd írni kezdett bele.