Heaven [TAEKOOK] ✔

50.

Epilógus

Álmosan nyitottam fel pilláim, majd azonnal oldalra fordultam, hogy láthassam a kis Alient, aki még mindig mélyen aludt. Elmosolyodtam a látványra, ahogy gerinckitörős pózban fekszik, ajkai résnyire elnyílva, nagyokat horkolva tesz a világra. Ma van a negyedik évfordulónk, ezért gondoltam, hogy elmehetnénk valami szép helyre, ahol ezt megünnepelhetjük. Persze nem csak egy sima randit tervezek neki, hiszen már elég régóta együtt vagyunk, össze is költöztünk, sőt, lenne itt mégvalami ami az évek alatt idepottyant.

-Apuuu!-ugrott rám a kislányunk, akit még egy éve fogadtunk örökbe. Tudom, rengeteg dolog történt az elmúlt években és be kell valljam, hogy szinte észre sem vettem milyen gyorsan telt el ennyi gyönyörű év.

Gondataimat elhesegetve tapasztottam a picúr szájára tenyerem, mivel nem szerettem volna még felébreszteni Taehyungot, ugyanis be kell vonnom a nagy tervembe ezt a kis anygalt.

-Seoyun shht!-emeltem szám elé mutatóujjam, majd az ajtó felé biccentettem  hogy jöjjön ki velem a nappaliba és akkor folytathatjuk a még el sem kezdett beszélgetésünket.

Hatalmasat nyújtózva léptem ki az ajtón, majd gyors léptekkel indultam meg a kanapé felé. Kinyújtottam karjaimat, hogy Seoyun szokásához híven az ölembe tudjon ugrani és a neki legkényelmesebb pózban elhelyezkedhessen. Minden reggel eljátszuk. Van amikor Taevel kezd és csak utána mászik bele az agyamba, szóval mondhatni kedvére cserélget minket.

-Jó reggelt picúr-adtam cuppanós puszit homlokára-Hogy aludtál?-kérdeztem mosyogva.

-Jól, csak azért keltem fel, mert meghallottam, ahogy a szomszéd kutya vonyít-biggyesztette le alsó ajkát, amin felkuncogtam, hiszen iszonyú édesen nézett ki.

Őszintén örülök, hogy Yunie mostmár jól alszik a saját szobájában, ugyanis pár hónapja még szó sem lehetett arról, hogy őfelsége egyedül aludjon, annak ellenére, hogy már négy éves. Egyébként borzasztóan okos és inteligens lány, nagyon gyorsan tanul és rengeteg minden érdekli az egész világgal kapcsolatban. Folyton beszél és beszél, be nem áll a szája, de nem is bánjuk, mert imádjuk a társaságát és azt is, hogy milyen erős kisugárzása van. Eleinte nagyon féltünk, hogy nem fog jól állni hozzánk, de a véleményünk két hét alatt teljesen megváltozott, mert Seoyun elkezdett ránk szülőként tekinteni. Lehet, hogy azért volt ekkora szerencsénk vele, mert mégkisebb volt amikor hozzánk került, de mindenesetre nagyon örülök, hogy ilyen csodálatos családom lett.

-Mit szólnál hozzá, ha szerveznénk egy meglepit apának?-tértem a lényegre. Igen, kicsit fura lehet, hogy ugyanúgy hív minket, de ez mégsem igaz teljesen. Engem apunak, Taehyungot pedig apának hívja, úgyhogy könnyedén megy ez a megkülönböztetés dolog nálunk.

-Benne vagyok!-villantotta ki fogait. A család többi tagja szerint nagyon hasonlítanak Taehyunggal, annak ellenére, hogy nem a vérszerinti gyereke.

Miután már vagy hatodjára rágtam át az elejétől a végéig a tervemet kislányommal, úgy gondoltam, hogy minden rendben fog menni, ezért kimentem a konyhába, hogy reggelit csináljak. A kis tündérnek megmondtam, hogy öltözzön fel és mosakdojon meg, mivel elég hosszú napunk lesz. Hozzátettem, hogy valami szép ruhában jöjjön, mert mi is úgy leszünk felöltözve.

-

Jó reggelt Egyetlenem-keltegettem Taehyungot. Csináltam neki reggelit és még ágyba is hoztam, igazán felkelhetne ez a hétalvó.