Heaven [TAEKOOK] ✔

18.

-Taehyungie-simitott végig az arcomon Hoseok.

-Hm?

-Kelj fel, már 10 óra lesz-feküdt be mellém.

-Adj még öt percet-nyafogtam.

-Még van pár dolgunk-jelentette ki.

-Ahj..

Álmosan ültem fel és nyitottam fel pilláimat. A szobában még sötét volt,csak a résnyire nyitott ajtón beáramló fény tette lehetővé, hogy lássunk valamit.

-Seoval megcsináltuk a reggelidet-mosolygott rám.

-Köszönöm-mondtam, miközben nyújtózgodtam egy nagyot.

-Gyere-biccentett az ajtó felé, majd megfogta az alkarom és kihúzott a puha, meleg ágyból.

A szemem kiégett a fénytől ami kint fogadott, erre nem voltam felkészülve, alig élek haló!

-Szia Tae-üdvözölt Seoyun, amikor beléotünk a konyhába-csináltunk neked palacsintát-vigyorgott.

-Köszi picúr-borzoltam össze a haját és leültem a legközelebbi székre.

-Kaocsoljak neked valami mesét?-kérdezte Hobi a húgomtól.

-Aladdint!!!-tapsolt Seoyun és be is futott a nappaliba.

-Egy perc és jövök-kacsintott majd elhagyta a szobát.

Az előttem tornyosuló palacsinta halom nagyon hívogatóan nézett ki, még eper öntet is volt rajta. A tányéromon különböző gyümölcsök sorakoztak. Kitettek magukért.
A villámért nyúltam, aztán a késemért és falatozni kezdtem a nekem szánt finomságból.

-Visszatértem-hallottam meg kegjobb barátom hangját.

Egy bólintással jeleztem, hogy oké, mert nem szerettem volna teli szájjal beszélni.

-Szóval-húzta ki az előttem lévő széket-be kellene festeni a hajad-ült le velem szembe.

Összevont szemöldökkel és értetlen tekintettel néztem rá, ugyanis eszem ágában sem volt befestetni a hajam.

-Kell a változás-vonta meg vállait.

-Nem tudom, hogy festethetek-e hajat-közöltem.

-Felhívhatjuk Jaebumot.

-Miért olyan fontos ez?-érdeklődtem.

-Próbállak kizökkenteni a konfortzónádból

-Elképesztő vagy-kuncogtam fel-a szobámba van a telóm, keresd ki a számát. Te akarsz átalakítani, beszélni is neked kell-rántottam vállat mosolyogva.

-Mindjárt jövök-állt fel és már el is tűnt. Miért olyan jó ez neki?

Hosszú perceken keresztül vártam, hogy visszajöjjön, mire végre megjelent, széles mosollyal az arcán.

-Kitalálom-zoltam be a széket, miután felalltam onnan-megengedte.

-Pattanj be a kocsiba, hozom a húgod-utasított és már ment is a húgomért.

Kinyitottam az ajtót, majd véletlen sikerült becsapnom magam után. Megnyomtam a lift hívógombját és megálltam a világos, helyiségben. A falak zöldek, tele van növényekkel. Modern kanapék, akár csak egy szálloda. Hatalmas ablakok, amiken villámként hasít be a fény, jól eső melegséget árasztva. Beléptem a szintén modern liftbe és megnyomtam a legalsó gombot, ami a földszintet jelenti. Megfordultam és belenéztem a tükörbe. Végignéztem az összes porcikámon. Megvizsgáltam a még természetes színében pompázó hajamat, az arcom és rájöttem, hogy megértem Jungkookot. Hiába meleg, vagy akármi, neki sosem kellene egy olyan mint én. Jimin helyes, imádnivaló és sovány, míg én egy átlagos telt fiú vagyok. Semmi különleges nincs bennem és még beteg is vagyok. Zavaromban méglejjebb húztam a pulcsim ujját, úgy ,hogy szinte csak az ujjaim látszódtak ki. Nem szeretek tükörbe nézni. Mióta érzek valamit Kook iránt, méginkább tudatosult bennem, hogy sosem leszek elég jó.
Meghallottam egy pittyegő hangot, ami azt jelentette ,hogy megérkezdtem a fölszintre. Visszafordultam eredeti helyzetembe, és kisétáltam a liftből, majd az egész épületből. Egész jó idő van ahhoz képest, hogy közeleg a tél.

-Itt vagyunk- szaladt ki Hobi az ajtón Seoval a nyakában. Annyira örülök, hogy ilyen jól kijönnek.

-Mégis milyen hajszínt kélzeltél el, drága barátom?-kérdezte, miközben beültem az anyósülésre.

-Valami extrémet-kuncogott fel.

-RÓZSASZÍNT!-kiáltott fel Seoyun a hátsó ülésről.

-Nanem!-tiktakoztam.

-Akkor kegyen kék-pillantott rám csillogó szemekkel.

Magam elé meredve gondolkodtam el az életemen vagy háromszor mire végre beleegyeztem a kék hajba. Tetszik másokom, jól áll másoknak. DE SEMMIFÉLEKÉPPEN SEM NEKEM.

-Hallottad a kis hercegnőt, kegyen kék-nyújtotta rám a nyelvét a barátom.

-Jó, oké, kék lesz, de utána leszálltok a hajamról-parancsoltam rájuk.

Seoyun heves bólogatásba kezdett, amíg Hoseok csak nevetgélt. Marha vicces, tényleg. Hogy csinálj hülyét a legjobb barátodbók/testvéredből tutorial. Fantasztikus.

...

A kezemben két darab kék festékkel léptem ki a boltból. Hobi egy szatyorba pakolászta a festéshez szükséges dolgokat, plusz a saját hajfestékét, ami mellesleg piros. Seoyun szeretett volna rózsaszín csíkokat a hajába..vagy melírokat? Tudja a tököm! A lényeg, hogy valami krétát vettem neki, amit drága barátom javasolt, mert szerinte ahhoz képest, hogy 1 mosás után kijön, elég tartós mert hogy nem kopik ki a színe? Valami ilyesmit magyarázott, meg persze többször is felhasználható.

-Remélem nem cseszed el a hajam-pillantottam Hoseokra, amolyan megöllek, ha elbaltázod stílusban.

-Ne aggódj, nagyon sokszor festettem már be a hajam és nagyon szexin néztem ki. Meg tudom csinálni-hencegett, de közben elnevette magát, ahogyan én is.

-Bárcsak én lennék a rózsaszín párduc-sóhajtottam fel.

-Őt nem szeretem, ne legyél az!-vetett rám mérges pillantást Yunnie.

-Üljetek be a kocsiba-nyitotta ki először a húgomnak, aztán nekem az ajtót, majd ő maga is helyet foglalt a kormány mögött.-Miert is akarsz az a cucc lenni?-értetlenkedett.

-Mert annak jó színe van?-kérdeztem vissza nevetve.

-Az előbb még nem tetszett a rózsaszín-hajolt előre Seoyun.

-Igazad van, de ha én is rózsaszín le-folytattam volna, ha Hobi nem állít le.

-Ne aggódj, jó lesz a hajad es neked is picúr-kacsintott rá, majd rám, aztán végre elindultunk.

Nekitámaszottam a fejem a tiszta ablaknak és úgy bámultam ki a fejemből. Az este egyre csak közeledik, én pedig azt sem tudom hol vagyok. Kezdem elveszve érezni magam, kezdek félni. Félni attól, hogy csalódok. Voltaképpen mar nem is tudnék, de valahogyan úgyis sikerülhetne, ha valaki tenne róla. És mind tudjuk ki az a bizonyos "valaki".
A fák elmosódott sokaságát nézegettem, ahogy egy pillanat alatt suhanjnk el mellettük, amikor eszembe jutott a dolog, ami miatt abban a pillanatba el akartam tűnni, visszamondani az egészet.
Nem akarom azt nézni, ahogy egymáshoz érnek. Nem akarom azt látni, amiben nekem soha nem lehet részem. Nem akarok elmenni arra a nyamvadt bulira, vagy összejövetelre, tudja a frász, hogy mi az.

Szemembe azonnal maró könnyek gyűltek és szabadulni akartak. A gondolattól is féltem, sőt, undorodtam, hogy a számomra nagyon vonzó személy, azaz Jeongguk és a még ismeretlen Jimin párkapcsolatba illő dolgokat művelnek. Fúj.

-Kiszállás-szólt meg Hoseok, amikor megérkeztünk a parkolóba.

-Ezaaaz! Olyan leszek, mint egy unikornis!-kiáltott fel a húgom, miközben három kört futott össze vissza tapsikolva és ugrándozva, az autó körül.

Ezaz, lesz egy borzalmas estém..

2019.10.23.