Heaven [TAEKOOK] ✔

38.

Reggel amikor felkeltem Taehyung hozzám bújva aludt, ahogy szokott, ami minden nap mosolygásra késztet. Hallani az elmondhatatlanul édes szuszogó hangokat amiket kiad, miközben tökéletes arcát pontról pontra ki tudom elemezni. Ilyenkor mindig rájövök, hogy mennyire szerencsés vagyok.
Mára valami romantikus programot terveztem, de nem akarom elhanyagolni a kis hercegnőt sem, amivel Taehyung is így van, úgyhogy elvisszük magunkkal az étterembe. Szerelmem még semmit sem tud a terveimről, majd délután kész tények elé állítom. Mielőtt hazamennénk, szeretném elvinni az egyik kedvenc parkomba itt Szöulban, ami Namjoonal még évekkel ezelőtt annyira a szívünkhöz nőtt, aztán lehet, hogy ez az éttetmes história előtt lesz. Tudom, hogy a kis Alien imád hintázni és minden szabadban történő programot, szóval ezzel azt hiszem telibe trafálnék. Csak legyen jól. Tegnap miután megette a pizzát kissé émelygett és fájt a pocija, ezért hazahoztam és adtam neki gyógyszert. Anya nagyon aggódott érte, ezért amíg el nem aludt bent volt velünk a szobában. Anyukám már csak ilyen. Nála törödőbb személlyel szerintem soha nem fogok találkozni.
Ami Seoyunt illeti, apával és anyával szokott aludni amikor mi nem vagyunk otthon, úgyhogy semmi baj nem volt azzal, hogy apával kellett húznia a lóbőrt pár órán keresztül.

Elfordítottan a fejem és a tőlem nem messze elhelyezett órára pillantottam, ami pontosan tíz órát mutatott. Nincs is annyira korán. Visszavezettem tekintetem a még mindig igazak álmát alvó barátomra és láttam, hogy a pólója eléggé felcsúszott. Kicsit feljebb tornáztam magam, óvatosan, nehogy felkeltsem, de azért meg akartam igazítani a ruháját. A végén még megfázik. Amint ke akartam húzni a fekete ruhadarabot, észrevettem egy jó nagy és látványos véraláfutást Tae oldalán. Szemeim rögtön kikerekedtek a látványra. Ezt meg hogyan szerezte? Látni akartam a teste többi részét, hátha nem ez az egyetlen véraláfutása, de nem tudtam semmit tenni az ügy érdekében.
Hevesen dobogó szívvel, nagyokat nyelve vártam, hogy végre felébredjen, mikor meghallottam álmos nyöszörgését.

-Jó reggelt kincsem-leheltem apró csókot puha ajkaira.

-Jmm reggeltm-motyogta amin muszáj volt felkuncognom.

-Gyere menjünk ki az étkezőbe, anya biztosan összedobott nekünk valamit-simítottam végig oldalán, ami miatt azonnal fel is szisszent.

Baszki, azon az oldalon van...

-Várj meeeg-nyújtotta el a szó végét, és amilyen gyorsan tudott kipattant a meleg ágyból és utánnam sietett, majd belekapaszkodva a pizsamafelsőmbe, gyengéd puszit nyomott nyakamra. Imádon ezt az érzést.

-Sziasztok-ásítottam el magam a köszönés közben.

-Jó délelőttöt-üdvözölte Tae apát és Seoyunt.

-Anya hol van?-kérdeztem körbe pillantva, de sehol nem találtam.

-Itt vagyok fiúk! Jó reggelt álomszuszékok-mosolyodott el anya, amikor belépett az étkezőbe. Valami papírt tartogatott a kezében.

-Csináltam nektek enni-kacsintott ránk Yunie majd a kezünknél fogva húzott oda minket az asztalhoz. Palacsinta.

-Ohh imádlak rosszcsont-vigyorgott Taehyung, majd egyből helyet is foglalt és elkezdte tömni magába az édes reggelit.

-Ha bármi rosszullét lépne fel kaja után, akkor szólj-tette az említett vállára a kezét apa.

Tae félénken bólintott és folytatta a reggeliét. Miért lenne rosszul ismét? Az csak egy egyszeri eset volt, mellesleg onnan még soha nem rendeltem pizzát. Komolyan mondom, hogy kezdenek nagyon furcsák lenni így együtt. Seoyun és én csak bámulunk, néha jelzünk is egymásnak amolyan "te sem vágod miről hablatyolnak?" nézéssel és mozdulatokkal. Voltaképpen elég rosszul esik, hogy ennyi mindenből kihagynak minket, ezért miután megettem a nekem szánt adagot, felkaptam Seot és besiettem vele a szobájába.

-Kookie-nyöszörgött-Miért titkolózik Oppa?-kérdezte, miközben karjait durcisan összefonta mellkasa előtt.

-Nem tudom, lehet, hogy csak meg akarnak lepni valamivel-gondolkodtam el. Nem akartam semmivel ráijeszteni, hiszen a gondolataim nagy része még mindig a legrosszabb dolgok körül forogtak.

-Olyan szomorúnak látom-érkezett az újabb megjegyzés.

-Ma felvidítjuk, oké?-jutott eszembe a még tegnap kitervelt ötlet- Lefoglaltam egy asztalt az egyik kedvenc éttermembe háromra, előtte pedig elmegyünk egy nagyon szép parkba-vázoltam fel.

-Csak mi hárman?-csillantak fel mogyoróbarna szemei.

-Csak mi hárman, de shht-tartottam szám elé mutatóujjam-Ez még titok-suttogtam.

-Igeeen!-villantotta ki fogait, majd szoros ölelésbe vont.

...

-Tae-szólítottam meg az ágyon fetrengő szépséget- Van számodra egy kis meglepetésem-másztam fölé, hogy megcsókolhassam. Nem telik el úgy perc, hogy ne hiányolnám azokat a méz édes ajkakat.

-Milyen meglepetés?-kíváncsiskodott.

-Elmegyünk egy étterembe- adtam gyengéd puszit az orrára, majd az arca két oldalára- Aztán egy parkba- és végül egy hosszabbat a szájára-A húgod is velünk tart-tettem hozzá végül.

-Köszönöm Jungkookie-húzott le magához és arcát nyakamba fúrta amennyire csak tudta- Mikor indulunk?- motyogta.

-Ha felöltöztünk-feleltem, majd kikászálódtam az ágyból, magammal ráncigálva őt is. Az ajtót bezártam a biztonság kedvéért, nehogy valaki véletlen többet lássan a kelleténél.

A saját ruhámat már kikészítettem, ezért azt gyorsan magamra is kaptam, befújtam magam azzal a parfümmel amit Taehyung a legjobban szeret és be is állítottam a hajam, aztán leültem a szobám sarkában lévő babzsákba és onnan néztem, ahogy párom tanácstalanul álldogál a hatalmas tükrösszekrény előtt.

-Ez jó lesz?-kapott le két tökéletesen összeillő ruhadarabot.

-Tökéletes-biccentettem és figyeltem tovább a kis akcióját.

Amint levette magáról a felsőtestét takaró lenge anyagot rálátást nyertem az összes véraláfutásra. Nem volt sok, de egy is pont elég lett volna. A legnagyobb az oldalán húzódott végig, azt vettem észre pár órája, pár kisebb helyezkedett el a vállánál és a hátán. Nem hittem a szememnek.

-F-Fordul-Fordulj meg-dadogtam. Meg akartam nézni, hogy elől vannak-e.
Vannak hát.

-Jungkook ezek-kezdett volna magyarázkodni, de leállítottam.

-Mitől van ennyi? Megvertek? Bántott valaki?-bombáztam kérdésekkel idegességemben.

-Ne aggódj, ezejet Hobinál szereztem. Elég csúnyán elestem nála az egyik Just Dance közben-nevetett fel, de én nem hittem neki. Akármennyire is szerettem volna, nem tudtam elhinni, hogy emiatt szerzett ennyi véraláfutást. Egyre még azt mondom oké, nagyon szerencsétlen baleset lehetett... De ennyi? Kizárt.

-Értem-bólintottam akaratom ellenére. Az egyik felem isnét azt súgta, hogy ne hagyjam annyiban a témát, míg a másik mindennél jobban szeretett volna hinni a kis Aliennek. És az a baj, hogy hiába tudtam, hogy ki kellene derítenem az igazságot, nem volt elég erőm hozzá. Nem akartam veszekedést és nem akartam annak hinni, hogy valami súlyos betegség állhat a háttérben.

-Készen vagyok, csak még elmegyek mosdóba-mosolygott rám gondolataim főszereplője.

Nagyot sóhajtva indultam ki a nappaliba, ahol Seoyun éppen anyával nézett valami sorozatot. Nagyon jól megtalálták az összhangot szerintem.

-Indulhatunk?-kérdezte Taehyung, mikor már ő is ideért, mi pedig egyszerre vágtuk rá az igent.

Csak legyen végre egy jó napunk...

2020.02.18.

Isten éltessen drága Sunshine! ~
A hibákat később javítom, remélem tetszett a rész!