Heaven [TAEKOOK] ✔

6.

Unottan bámultam a plafont. Nem volt kedvem kikelni az ágyból  amikor felkeltem, ezért úgy döntöttem pihenek még egy kicsit. A takarómat markolászva  nyöszörögve vettem erőt fáradt testemen  és felültem az ágyon. Az emeleten van a szobám, ezért itt mindig melegebb van, ráadásul a tetőtér is rátesz egy jó nagy lapáttal. Hiába van október, megsülök. Hatalmasat nyújtózkodva álltam fel az eddigi, kényelmes helyzetemből és a fürdőszobába baktattam. Megengedtem a hideg vizet, amitől remélhetőleg felébredek, és megmostam vele az arcom. Felszisszentem a jéghideg cseppek hatására. Miután ezzel kész lettem, megmostam a fogaimat és elindultam a földszintre. A lépcső legfelső fokán állva, halk, szinte már alig hallható beszélgetésre figyeltem fel. Kíváncsian haladtam lejjebb és erősen hallgatóztam, hátha valami fontos dologról lehet szó. Rögtön felmerült bennem a kérdés, hogy vajon kivek beszélgethet, az én egyedül éle nagymamám. Gyorsan szedtem a lábaimat, viszont arra nem számítottam, hogy egy reszkető kislánnyal találom szemben magam. Kócos, kiengedett haja a szemébe lógott, lyukas, rózsaszín szoknyát és fehér pólót viselt. Ki ez a csöppség? És mit keres itt?

-A-Azt mo-mondta, hogy i-itt jobb he-helyem lesz, a-aztán elment-hajtotta le a fejét én pedig értetlenül figyeltem minden egyes szavát.

-Semmi baj kincsem-simogatta meg a lány fejét nagyi.-Ő itt a bátyád, Taehyung-mutatott be neki, én pedig lefagytam. Mi az hogy a bátyja? Én? Neki? De hát az én szüleim már születésem után kidobtak..

-Szi-szia-emelte rám tekintetét.

-Szia-guggoltam le elé-mi a neved?

-Kim Seoyun vagyok-nyújtott kezet én pedig felkuncogtam cukiságán. Megráztam apró mancsát, majd óvatosan felemeltem törékeny testét.

-Elviszem egy kicsit-mondtam és azzal a lendülettel felsiettem vele a szobámba.

-Szóval Seoyun-ültettem le az ágyamra-Hány éves is vagy?-döntöttem oldalra a fejem.

-Tíz leszek november harmadikán-mondta határozottan. Szóval tíz év van köztünk.

-Mondd csak, honnan tudod, hogy én vagyok a testvéred?

-Anya azt mondta, van egy fia a mamánál és mondta azt is, hogy még soha nem találkozott veled mióta itt laksz-nézett körbe.

-Anya hány éves?

-Harminc..Hat? Azt hiszem-vakarta meg a fejét.

Tehát tizenhat volt amikor megszülettem.

-Hogy bánt veled?-fogtam meg a kezeit.

-Sokszor elvert mert szerinte rossz voltam-gurult le egy könycsepp hófehér bőrén.

-Mostmár semmi baj nem lesz, ne sírj-öleltem át.

-Azt mondta, a papírokat majd elintézik ma vagy holnap-pityergett.

Valószínűleg az örökbefogadási papírokról beszél.

-Rendben Yunnie-adtam puszit az arcára-itt biztonságban leszel, de én nem itt lakom-biggyesztettem le számat.

-Hogyhogy?

-Beteg vagyok és emiatt egy kórházban élek Szöülban-vázoltam fel neki a dolgokat.

-Megfáztál? Van zsepim!-húzott elő egy csomag zsebkenőt a pulcsijából.

-Nem.. Nem fáztam meg, tartsd magadnál-toltam vissza kacsóját.

-Te mennyi idős vagy oppa?

-Húsz éves leszek december harmincadikán.

-Öreg vagy-kuncogott én pedig meglegyintettem a kezembe ügyében lévő párnával.

-Pisis vagy-nyújtottam rá a nyelvem.