Heaven [TAEKOOK] ✔

28.

Jungkook szemszöge:

Üres tekintettel bámultam az erkélyről Szöul folyton zsúfolt utcáit, ahogyan több száz ember jár fel-alá a dolgaikat intézve. Mélyet szippantottam a hideg decemberi levegőből, amely szinte teljesen átfagyasztott az alig fedett testem. Kabát nélkül jöttem ki talán húsz perce, hiszen friss levegőre volt szükségem. Korán van még, alig nyolc óra. Anyáék alszanak és tudtommal barátom sem most készül kikelni az ágyamból. Négy napja, hogy eljöttük Hobitól és azóta sorjára történnrk a furcsábbnál furcsább és szokazlanabb események. Anya és apa nagyon szeretik Taehyungot. Mintha csak a saját gyerekük lenne, viszont rengeteg aggódó pillantást vetnek ártatlan Alienemre, amit egyáltalán nem értek. Bármikor kérdezem miért csinálják, mindig találnak módot arra, hogy eltereljék a témát. Nem reggeliztem, csak megmosakodtam és átöltöztem. Étvágyam már elég régóta nincsen, viszont már koránt sem volt szerelmem miatt. Taehyung a bennem lévő tombolás és értetlenség oka.
A napokban sokkal közelebb kerültünk egymáshoz és ez frusztrál. Úgy érzem kezdek érzéseket táplálni iránta.

Nagyot sóhajtottam és kissé megremegtem ugyanis eléggé csípte fehér bőröm a gyenge szél.

Nem lehetek újra szerelmes valakibe, hiába lenne kölcsönös. Nem akarok újra úgy járni, ahogy Jiminnel jártam és ennek tetejében nem akarok egy velem azonos nemű irant bármilyen szerelemmel kapcsolatos dolgot érezni. Tudom, hogy elfogadnának az emberek, de mégis bennem van a félelem, amely erősen húz az ellentmondás felé.

Miért gondolkodom egyáltalán ezen? Nem vagyok szerelmes!
Igaz, néha élvezem, hogy zavarba jön, hogy húzhatom az agyát és hogy alig láthatóan de közeledik felém.

De ez semmit sem jelent.

-Mit csinálsz kint meleg ruha vagy takaró nélkül?-lépett mellém a legvastagabb kabátommal a kezébeb gondolataim főszereplője.

Aranyos, hogy folyton törődik velem.

-Csak kijöttem egy kicsit-mondtam egyszerűen.

-Vedd fel-dobta rám az említett ruhadarabot.

-Inkább bejövök-nyöszörögtem és visszamentem a házba.

-Ha beteg lesz én nem is tudom mit csinálok vele-szitkozódott mintha nem hallanám.

-Amit akarsz-csúszott ki a számon, ami miatt azonnal odakaotam kezeimet. Taehyung tágra nyílt szemekkel fordult felém és egy hangos nyelést hallatva ment tovább.

Baszki.

Nem az első nao, hogy kiültem az erkélyre, már két napja ezt csinálom. Egyszerűen egy perc nyugtom nincs mellette.

-Mit kérsz reggelire?-kérdeztem órámra pillantva ami fél kilencet mutatotr. Mivan? Így elszaladt volna az idő?

-Anyukád már készíti az omlettet. Azt mondtam csinálja a kedvencedet-kacsintott rám.

-Köszi-bólintottam és leültem az ágyra.

-Nézzünk már valami mesét-dobta fel Tae.

-Mesét?-néztem rá értetlenül. Hány éves vagy? Tíz?

Vállat vont és kivette kezemből a laptopom, majd keresgélni kezdett. Mire vállalkoztam?

...

-Úr isten-támaszkodtam meg-Miért van belőled kettő?-kérdeztem apától.

-Hogy mi?-fordult hátra anya-Te lázas vsgy?-nyimta hideg kezét homlokomnak.

-Dehogy is!

-Tényleg nem, csak melegebb vagy mint egy radiátor-forgatott szemet és lefektetett a kanapéra.