Egy erdő. Magas fák, félhomály. Talpam alatt recsegő ágak és falevelek, fel-felbukkanó árnyak kísérnek hosszú, végeláthatatlan utamon. Az est beköszöntével büszke hollók károgása töri meg a végtelen csendet a száraz fák lombjai felől. Az üres, lerombolt kastély, mi előtt megálltam, mintha lelkem tükörképe volna. S a sötét erdő mélyén ragyogó boldogság tölti meg szívem, hogy egy ily gyönyörű helyre vezetett céltalan utam.
YOU ARE READING
Killer Thoughts
PoetryEbben a "könyvben" próza- és szabadversszerű, igazából besorolhatatlan irományaimat, és random jött "egysoros műveimet" fogom írni. Hogy miért? Mert miért is ne.^^ (Azért így zárójelben megjegyzem, jó messze vagyok egy pro költőtől. A verseim elég...
