Én vagyok a lány, kinek lelke cipeli a múlt minden fájdalmát. A lány, aki megtört szívvel is ugyanúgy tud szeretni. A lány, kinek bizalmát lerombolták a hamis barátok. A lány, kinek szemében minden gyengesége látszik, de egy pillanat alatt színtiszta erő szikrázik benne. A lány, kiben végtelen, pusztító viharok dúlnak, mégis nyugodt, s csendes marad. A lány, ki nappal mosolyt varr arcára, majd este álomba sírja magát. A lány, kinek elméjében háborúk dúlnak, az ott szerzett sebek pedig testén mutatkoznak. Én vagyok a lány, ki rég elveszett, de halványan még mer remélni. Haszontalan, élettelen, mégis létezik, képtelen eltűnni a sötét ködben, valami mindig visszahúzza. És a lány, ki utálja magát, más szerint viszont még könnyekkel a szemében is gyönyörű.
YOU ARE READING
Killer Thoughts
PoetryEbben a "könyvben" próza- és szabadversszerű, igazából besorolhatatlan irományaimat, és random jött "egysoros műveimet" fogom írni. Hogy miért? Mert miért is ne.^^ (Azért így zárójelben megjegyzem, jó messze vagyok egy pro költőtől. A verseim elég...
