Megfulladok. Belefulladok a fájdalomba, a könnyeimbe. Elveszek az érzelmek erdejében, s a gondolatok viharában, ami folyamatosan tombol bennem. Elveszek üres szívem csendjében. Belefáradtam élettelen életembe, a fájdalmas létbe. De mindezt senki nem veszi észre, pedig már vidám álarcom is rég darabokra törte a gyilkos szomorúság. Aki mégis észreveszi, inkább elfordul, mintsem hogy segítsen összekaparni lelkem darabjait. Ha pedig mégis érdekel valakit, annak inkább hazudok, mintsem saját gondjaimmal terheljem. Már úgysem tudna segíteni rajtam.
YOU ARE READING
Killer Thoughts
PoetryEbben a "könyvben" próza- és szabadversszerű, igazából besorolhatatlan irományaimat, és random jött "egysoros műveimet" fogom írni. Hogy miért? Mert miért is ne.^^ (Azért így zárójelben megjegyzem, jó messze vagyok egy pro költőtől. A verseim elég...
