Kitaposott, száraz búzamezőre érkeztem az éjjel. A Hold sötét volt, s még sötétebb felhők takarták. A távolban villámok fénye látszott, majd egy hirtelen csapással lángba borította a földet. Fekete madarak vonták uralmuk alá az eget. S én barnásvörös hegedűm elővéve kezdtem bele kedvenc dallamomba. Lassú, nyugodt, tele érzelmekkel, végén dinamikus halállal. Halk játékom meghallva fekete kismadár szállt hegedűmre. Sötét szemébe nézve kezdtem halk dalt énekelni. Lágy szél kapott hajamba, s rázta meg fekete ruhám fodrait. S vele szállt tovább szomorú dalom is.
ESTÁS LEYENDO
Killer Thoughts
PoesíaEbben a "könyvben" próza- és szabadversszerű, igazából besorolhatatlan irományaimat, és random jött "egysoros műveimet" fogom írni. Hogy miért? Mert miért is ne.^^ (Azért így zárójelben megjegyzem, jó messze vagyok egy pro költőtől. A verseim elég...
