A depresszió olyan, mintha egyedül elvesznél egy erdőben. Üres, mint a szíved és a lelked; csak fájdalmat érzel. Tele van fákkal. Ezek a gondolatok, amik kavarognak benned; rengeteg, össze-vissza. És van az az egy keskeny ösvény, a kiút, amit vagy megtalálsz, vagy sem. És ha nem találod esélytelen, hogy életben maradj egyedül, egy sötét erdőben. Vagy mintha beleesnél egy tengerbe. A víz, ami körülvesz a rengeteg fájdalom, a könnyek, amit addig elnyomtál magadban. És ha nem tudsz, vagy nem tanulsz meg úszni, előbb-utóbb belefulladsz. És ez az a pillanat, mikor minden reményed megszűnik, és úgy érzed egyszerűbb lenne elaludni, s nem kelni fel soha többé.
ВЫ ЧИТАЕТЕ
Killer Thoughts
ПоэзияEbben a "könyvben" próza- és szabadversszerű, igazából besorolhatatlan irományaimat, és random jött "egysoros műveimet" fogom írni. Hogy miért? Mert miért is ne.^^ (Azért így zárójelben megjegyzem, jó messze vagyok egy pro költőtől. A verseim elég...
