Őszi erdőben jártam. Feketébe öltözött lényem színes falevelek tengere árasztotta el. Akadt köztük halvány napsugár, színarany, karamell, erős narancs, vérvörös, mélybarna. Ám még ez sem volt képes sötétbe süllyedt szívem színekbe borítani. Ekkor megpillantottam a földön heverve, bús magányában azt, mi mégis megdobogtatta. Árnyalata aranyból torkollt narancson át vörösbe, akár egy apró láng. Alakja, mint egy szív. Közepén pedig barna villám futott le.
YOU ARE READING
Killer Thoughts
PoetryEbben a "könyvben" próza- és szabadversszerű, igazából besorolhatatlan irományaimat, és random jött "egysoros műveimet" fogom írni. Hogy miért? Mert miért is ne.^^ (Azért így zárójelben megjegyzem, jó messze vagyok egy pro költőtől. A verseim elég...
