Már a gondolattól, hogy sok ember vesz körül, asírás kerülget. Menekülnék. Menekülnék, de a félelemtől lezsibbadtak a lábaim.Nem kapok levegőt. Úgy érzem megfulladok. A szívem mintha kitörni vágyna bordáim ketrecéből; milliószor gyorsabban dobban. Ereimben a vér mintha megszilárdult volna. Látásom egyre homályosabb, szédülök, forog velem a világ.Bennem mintha városokat leégető tűz pusztítana, mégis megfagyok. Reszketek, remegek,rettegek, lenyugodnom lehetetlen. Halálfélelem kerít hatalmába, s ellene semmit nem tehetek. Átveszi az irányítást testem felett, s nem ellenkezhetek, hisz minden erőm elhagyott. Veszélyes játékba kényszerít; megnyugszol, vagy meghalsz.
YOU ARE READING
Killer Thoughts
PoetryEbben a "könyvben" próza- és szabadversszerű, igazából besorolhatatlan irományaimat, és random jött "egysoros műveimet" fogom írni. Hogy miért? Mert miért is ne.^^ (Azért így zárójelben megjegyzem, jó messze vagyok egy pro költőtől. A verseim elég...
