Oly sok idő után visszatértem. Vissza a házhoz, gyermekkorom bölcsőjéhez, a házhoz, melyben életem kezdődött. S a házhoz, melyet mostanra elkoptatott az idő, s melyben már őseim szellemei élnek nyugalomban. A régi vaskerítés mostanra nem több rozsda ette hálónál, de még mindig ugyanúgy sikít, ha kinyílik, s csukódik. A kis tó, melyen minden nyáron csónakáztunk, s oly sokat fürödtünk, mostanra sötét lett, a kis csónak öregségében, s magányában darabokra tört. A házhoz, s annak ajtajához vezető lépcső kövei megtörtek, itt-ott kisebb-nagyobb részeik már elhagyták őket. A hatalmas ház fala is már omlani kezdett, ablakai megrepedtek, betörtek. A díszes ajtó mostanra sírva nyílik a legkisebb lökésre is. Belépve semmi nem változott, minden úgy maradt, ahogy sok-sok évvel ezelőtt hagytuk. A kristálycsillárok még mindig ugyanúgy díszítették a már ázott mennyezetet, a régi székek, a kis asztal, bár már megkopva, de ugyanúgy vették körül a kialudt tüzű kandallót, szétszórva régi játékok hevertek. Az öreg gardróbban még mindig lógnak a díszes ruhák, a könyvek ugyanúgy állnak a polcokon, bár már megsárgult lapokkal, de történetük szépsége mit sem változott. Akár a házé, akár a gyermekkoré. S ha össze is dől, vagy mindezt fékezhetetlen lángok emésztik is fel, az emléke megmarad, s története nem változik, csak véget ér.
YOU ARE READING
Killer Thoughts
PoetryEbben a "könyvben" próza- és szabadversszerű, igazából besorolhatatlan irományaimat, és random jött "egysoros műveimet" fogom írni. Hogy miért? Mert miért is ne.^^ (Azért így zárójelben megjegyzem, jó messze vagyok egy pro költőtől. A verseim elég...
