Az erkélyről figyelte a lassan viharossá váló, egyre sötétedő kék eget. Hangos mennydörgést követve fénylő villámok érintették gyengéden a messzi tájat. Ahogy a felhők gyémánt könnye zuhogni kezdett, a boldogan szálló madarak rejteket keresve tűntek el. A hölgy, mintha csak a vihart várta volna felült az erkély márványkorlátjára, s lábát a mélybe lógatva meredt tovább a távolba. Hideg szél kapott hosszú, sötét hajába, s rázta meg lila ruháját. Kis idő után lelke vére csepegni kezdett, majd a mellette lévő márványoszlopot átkarolva felállt, s halk altatót énekelve magának dőlt hátra az erkély alatti rózsaágyba.
أنت تقرأ
Killer Thoughts
شِعرEbben a "könyvben" próza- és szabadversszerű, igazából besorolhatatlan irományaimat, és random jött "egysoros műveimet" fogom írni. Hogy miért? Mert miért is ne.^^ (Azért így zárójelben megjegyzem, jó messze vagyok egy pro költőtől. A verseim elég...
