Falvakat, városokat lemészárolva érkezett a négy lovas hazánk határához. Amerre csak járnak éhínség, betegség, pusztulás vár. Kegyelmet nem ismerve taszítanak mély halálba mindent, mi útjukba kerül. Levetették lombjaikat a fák, a folyók sem folynak már, nem zúg többé a végtelen tenger. Lángba borult a sivatag homokja. Vörös színt öltött magára a fényes ég. Vérré lett minden. Vér folyik mindenütt, s vér borít mindent. Vérbe fagyott a világ. S a háborúk zaja közt sírva kiált egy kismadár: Mondd, mikor lesz béke már? Mondd, mikor lesz vége már?
YOU ARE READING
Killer Thoughts
PoetryEbben a "könyvben" próza- és szabadversszerű, igazából besorolhatatlan irományaimat, és random jött "egysoros műveimet" fogom írni. Hogy miért? Mert miért is ne.^^ (Azért így zárójelben megjegyzem, jó messze vagyok egy pro költőtől. A verseim elég...
