Elfáradtam. Érzem, hogy lelkem végleg feladta. Érzelmeim egyre erősödtek, s most egymást ölik szüntelen, míg végül itt maradok egyedül, üresen. Belefáradtam. Belefáradtam az élettelen életbe, a fájdalmas létbe. A folytonos próbálkozásba, mikor tudom, sosem leszek elég jó. A hely keresésébe, ahol szeretnek, pedig tudom, nem létezik. Belefáradtam a mosolyok erőltetésébe, mikor egész nap csak sírni tudnék. A szomorúság elleni harcokba, hisz tudom, örök vesztes maradok. S leginkább belefáradtam a mindennapi hazugságokba a világnak, s magamnak, mert tudom, sosem leszek elég erős, sőt, a lehető leggyengébb vagyok.
YOU ARE READING
Killer Thoughts
PoetryEbben a "könyvben" próza- és szabadversszerű, igazából besorolhatatlan irományaimat, és random jött "egysoros műveimet" fogom írni. Hogy miért? Mert miért is ne.^^ (Azért így zárójelben megjegyzem, jó messze vagyok egy pro költőtől. A verseim elég...
