Lassan beköszönt a csendes, békés halált hozó tél. Itt-ott jéggel díszített fehér fátyollal takarja a haldokló természetet, a régi sírokat. Fekete, fodros ruhámban látogatom meg egyetlen, valaha élt szerelmem a mostanra fagyos sírok közt. Egy csokor vörös rózsával karomon érkeztem meg a hatalmas kőhöz. Letettem elé a csokrot, s fekete csipke napernyőmmel takarva magam a halvány fény elől gondoltam vissza minden vele töltött szép napra. Lelkem áttetsző vére a hidegtől ráfagyott arcomra. Csak néztem a sírt, majd egyszer csak egy holló szállt rá, Szerelmem lelkét repítve fekete szárnyain. Megjelent előttem, lassan közelítve felém ölelt magához újra, s nyomott csókot fekete, fagyos ajkaimra.
ESTÁS LEYENDO
Killer Thoughts
PoesíaEbben a "könyvben" próza- és szabadversszerű, igazából besorolhatatlan irományaimat, és random jött "egysoros műveimet" fogom írni. Hogy miért? Mert miért is ne.^^ (Azért így zárójelben megjegyzem, jó messze vagyok egy pro költőtől. A verseim elég...
