Csak fekszik békésen. Szája már nem húzódik mosolyra többé, édes könnyei nem gördülnek többé hófehér arcán. Szemeiben az élet halvány fénye végleg kialudt. Hideg kezei nem szántják többé pengével bőrét. Gondolatai sem kavarognak már. Nem szenved szíve többé a súlyos ürességtől. Szíve dobogásával együtt szűnt meg minden fájdalma. Csak alszik csendesen. Édes álmát fekete rózsák, s vörös bársony őrzi földdel fedett ágyában. S lelke millió szilánkja ismét egyként ragyog, akár születése napján, de csak alszik tovább csendesen.
ВЫ ЧИТАЕТЕ
Killer Thoughts
ПоэзияEbben a "könyvben" próza- és szabadversszerű, igazából besorolhatatlan irományaimat, és random jött "egysoros műveimet" fogom írni. Hogy miért? Mert miért is ne.^^ (Azért így zárójelben megjegyzem, jó messze vagyok egy pro költőtől. A verseim elég...
