Zuhog az eső, villámlik, dörög az ég. Oly vihar ez, mi még lelkemben sem tört ki soha eddig. Hihetetlen erejű szél előtt földig hajolnak az ázott lombok. Az ég sötét, síró, üvöltő felhők hadával teli, melyek ellen vívott háborúban még a Nap is vesztesként került ki csupán percek alatt. A vihar haragját az est beköszöntével még a Hold gyengédsége sem volt képes csitítani. A sötét ég éjjelre még sötétebb lett. Haragos esőcseppek táncoltak vadul az ablakok üvegén. S ahogy a természet átvette lelkem viharát, nyugalommal tértem álomra a felhők szilaj dalát hallgatva.
YOU ARE READING
Killer Thoughts
PoetryEbben a "könyvben" próza- és szabadversszerű, igazából besorolhatatlan irományaimat, és random jött "egysoros műveimet" fogom írni. Hogy miért? Mert miért is ne.^^ (Azért így zárójelben megjegyzem, jó messze vagyok egy pro költőtől. A verseim elég...
