Killer Thoughts

The forgotten

Féltem. Úgy féltem, hogy elfelejtesz. Hogy úgy végzem, mint a könyv, mit le sem tudtál tenni, s mostanra már a címére sem emlékszel. Mint egy álom a sok közül, mit azonnal elfelejtesz, amint felébredsz. Mint egy régi dallam, mire már rég nem gondolsz, de ha megemlítik, talán eszedbe jut. Mint a dalszöveg, mit nem is oly rég kívülről tudtál, s most alig emlékszel pár szavára. Mint régi, kedvenc versed, mit mostanra már te írsz, hisz emlékeidből sorai már kikoptak. Mint egy lábnyomod a friss hóban, mi másnapra már úgysem lesz ott. Mint a falevél, mit megláttál a földön, de másodpercek múlva már tovább vitte a szél. De mégis megtörtént. S bár már hozzászoktam, hisz oly sokan elfelejtettek az idők során, mégis fáj. Fáj, hisz tudom, gondolataim, s emlékeim örök lakója maradsz. De már rég tudtam, te is magamra hagysz majd, akár mindenki más.