Kitaposatlan utakon járok, hegyeken, völgyeken át, erdők mélyén, vizek partján. Léptem nyomán színes virágok, zöld fenyvesek, termést hozó cserjék, sok méretben, bármely színben fellelhető kövek, kavicsok. Ágyam a puha fű, altatóm a Hold, s a fényes csillagok halk dala, ébresztőm a Nap gyengéd sugara. Társaim váltják egymást, hol a gyors szél, hol a lágy eső, hol a tiszta hó, hol a napsugár, s mindezek mellett örök társam a Magány. Időt nem ismerve bolyongok, mint szabad pillangó ég és föld között keresve azt, ki örök boldogságot ád.
YOU ARE READING
Killer Thoughts
PoetryEbben a "könyvben" próza- és szabadversszerű, igazából besorolhatatlan irományaimat, és random jött "egysoros műveimet" fogom írni. Hogy miért? Mert miért is ne.^^ (Azért így zárójelben megjegyzem, jó messze vagyok egy pro költőtől. A verseim elég...
