Sírok közt, kövezett úton körbevesz a sötétség,a csend, a nyugalom. Sehol egy lélek, senki nem látja hulló könnyeim, senki nemhallja szenvedésem hangjait. Gyengéd szél süvít végig a kiszáradt fák lombjain,s tovább haladtával fekete árnyak jelennek meg lassan, s fekete madarak ülnekaz ágakra. A rég kiégett lámpák hirtelen új lángra kapnak, s ott áll Ő, az útvégén, talpig feketében. Lassan emeli felém kezét, s vidám táncba hívja régótaszomorú lelkem.
YOU ARE READING
Killer Thoughts
PoetryEbben a "könyvben" próza- és szabadversszerű, igazából besorolhatatlan irományaimat, és random jött "egysoros műveimet" fogom írni. Hogy miért? Mert miért is ne.^^ (Azért így zárójelben megjegyzem, jó messze vagyok egy pro költőtől. A verseim elég...
