A sötét éji égbolton egyesével, ám tengerszámban jelennek meg az apró, ragyogó fényecskék. Legnagyobb, legfényesebb közülük az Esthajnal, ki mindig észak fele mutatván az utat jelenik meg elsőként a sápadt Hold után. Sárga szempár jelenik meg, beleolvadva az éj sötétjébe, kecses macska lépdel végig a háztető egykor vörös, mostanra színe-vesztett cserepein. Megáll, leül, s tekintetét az égre szegezve kémleli a megjelenő csillagokat. Látja a Nagy – s a Kisgöncölt, majd észrevesz egy fénycsíkot elhaladni az égen. Egymást követve kezdenek hullani a csillagok a mélybe, halvány lángba borítva a végtelen sötétséget.
BINABASA MO ANG
Killer Thoughts
PoetryEbben a "könyvben" próza- és szabadversszerű, igazából besorolhatatlan irományaimat, és random jött "egysoros műveimet" fogom írni. Hogy miért? Mert miért is ne.^^ (Azért így zárójelben megjegyzem, jó messze vagyok egy pro költőtől. A verseim elég...
