Azt hitték ismerik, mégis utólag rájöttek, igazából semmit nem tudtak róla. Az ártatlan fiút oly fiatalon kényszerítették menthetetlenül a sötétségbe. Valódi énjét ketrecbe zárva temették mélyre lelkében. És bár oly sokat ártott, törött szíve mélyén mégis megcsillant a szeretet egy apró szikrája, mikor megismerte barátait. Utolsó pillanatban, ez az apró szikra futótűzként fojtotta el minden félelmét, szemében végtelen bátorság lángja égett. Majd társait mentve, boldog jövőjét és keserű múltját eldobva tűnt el az emlékek ködjében.
Tudom, sok mindent elrontottam. Tudom, sokat ártottam, de nem volt más választásom. És már késő jóvátenni minden bűnöm. De most... hogy legalább egyszer hasznos legyek, hogy egyszer tegyek valami jót, megmentem őket. Megmentem a barátaimat, akiket törött szívem mélyén annyira szeretek. Mindent felemésztő tűzbe dobom értük a múltam és a jövőm. Csak egyet kérek. Kérlek, ne hagyjátok, hogy eltűnjek a végtelen ködben; ne felejtsetek el.
YOU ARE READING
Killer Thoughts
PoetryEbben a "könyvben" próza- és szabadversszerű, igazából besorolhatatlan irományaimat, és random jött "egysoros műveimet" fogom írni. Hogy miért? Mert miért is ne.^^ (Azért így zárójelben megjegyzem, jó messze vagyok egy pro költőtől. A verseim elég...
