Hatalmas szakadékon át rozoga függőhíd váltjafel a földutat. A másik oldalt vakító köd takarja. A híd alatt több száz méter,végeláthatatlan mélység. Alatta s fölötte madarak, denevérek szállnak a gyorsszéllel, a híd meginog, s keserves sírásba kezd. Elinduljak-e vagy sem? Ez azegyetlen kérdésem maradt csak. Ha elindulok, a híd talán leszakad lelkem terhealatt, de túloldalán talán végre megtalál a csend, a nyugalom, a boldogság.Lassú léptekkel indulok a ködbe, hisz nincs mit veszítenem. Már majdnem átéreka túloldalra, ám ekkor sötét alak jelenik meg előttem hatalmas kaszával akezében, a híd elveszti tartását s eltűnik a talpam alól. De utolsópillanataimban együtt szállhatok a gyors szél szárnyán a madarakkal.

VOUS LISEZ
Killer Thoughts
PoésieEbben a "könyvben" próza- és szabadversszerű, igazából besorolhatatlan irományaimat, és random jött "egysoros műveimet" fogom írni. Hogy miért? Mert miért is ne.^^ (Azért így zárójelben megjegyzem, jó messze vagyok egy pro költőtől. A verseim elég...