Bántották. Évekig szenvedett minden nap minden percében. Elfeledték, földhöz kötött szellemként élt. Lelke sebei megállás nélkül véreztek, megtört szíve lassabb ritmusra ugyan, de még dobbant.Elméjében folyamatos háború dúlt. De mindennek vége. Meghalt, ahogy akarták.Véget vetett saját életének, hisz mást sem hallott, csak hogy senki sem szereti, senkinek sem fontos, s értelmetlen az élete. És mindezt el is hitte,hisz ha oly sokan mondják biztos úgy van; legalábbis ezt gondolta. Valahányszor megkérdezett valakit, szereti-e, a válasz hallatán csak arra tudott gondolni,biztos hazugság, hisz semmi nincs, amiért megérdemelné mások szeretetét. De már nem számít. Nemsokára föld fedi hideg ágyát, s nem kel fel többé. És üvölti-evalaki sírva, fájó szívvel a nevét sírja mellett? Persze. Mindenki, kiszerette. S hogy honnan tudok ennyit erről a lányról? Én voltam az a lány. A lány, ki mások miatt úgy hitte, nem érdemes a szeretetre, s az életre. A lány,kinek szelleme várja, hogy mindazok, kik a mélybe taszították rájöjjenek, hogy egy ártatlan szív vére tapad kezükhöz életük végéig.
ESTÁS LEYENDO
Killer Thoughts
PoesíaEbben a "könyvben" próza- és szabadversszerű, igazából besorolhatatlan irományaimat, és random jött "egysoros műveimet" fogom írni. Hogy miért? Mert miért is ne.^^ (Azért így zárójelben megjegyzem, jó messze vagyok egy pro költőtől. A verseim elég...
