Elindultam sötéten hagyott kastélyomból át a kis erdőn, át a kis tisztáson az út végéig, honnan lefelé köves út vezet egyenesen a mély habokba. Kiérve hideg szél kócolja hajam. A sápadt Hold fénye halványan mosolyog rám. Az esti égen hollók hada repül át, leszállnak mögöttem, s sötét szemeikkel egyenest lelkem mélyére néznek. Lassú táncba kezdek az idáig követő árnyakkal, majd végül hátat fordítva a mélységnek dőlök ölelő karjaiba.
YOU ARE READING
Killer Thoughts
PoetryEbben a "könyvben" próza- és szabadversszerű, igazából besorolhatatlan irományaimat, és random jött "egysoros műveimet" fogom írni. Hogy miért? Mert miért is ne.^^ (Azért így zárójelben megjegyzem, jó messze vagyok egy pro költőtől. A verseim elég...
