Ott állt a sötét vizű tenger partján. A Nap már átadta helyét testvérének az égen. Csak várt, és várt arra, ki megkérte kezét, de sosem ért oda. Így a hölgy keservében elmerült a mély habokban. Szelleme a sötét parton ébredt, fehér ruháján szürke foltok estek, fátyla szakadt lett. Arcán vörös könnyek folytak, mit letörölvén hideg ujjait, mintha vérbe mártotta volna. Az alacsony sziklaszirten állva, kezében rózsája hervadó fejét tartotta, s a feltámadó szél szárnyán szabadjára engedte. Azóta vár, csak vár szerelmére, s szomorúan, könnye folyván sétál a parton minden este.
VOUS LISEZ
Killer Thoughts
PoésieEbben a "könyvben" próza- és szabadversszerű, igazából besorolhatatlan irományaimat, és random jött "egysoros műveimet" fogom írni. Hogy miért? Mert miért is ne.^^ (Azért így zárójelben megjegyzem, jó messze vagyok egy pro költőtől. A verseim elég...
