Hatalmas, sötét kastélyhoz érkezett kétlovashintóm késő este. Hídon át vezetett az út az épületig, majd hosszú lépcsősorvitt egész a kapuig. A bálterem méregzöld falait gyertyás csillárok lángjavilágította meg. Százával özönlöttek a nemesek szebbnél szebb ruhákban,álarccal takarva mosolyukat, párban vagy egyedül. Az én egyszerű, földig érőfekete ruhám, csipkekesztyűm, díszes nyakláncom és fekete mintás velenceiálarcom eltörpülni látszott mások csillámmal szórt, fodros ruhái s hozzá illőgyémánttal díszített maszkjai mellett. Amint lassú dallamba kezdenek a zenészek,egy hölgy jelenik meg előttem, zafírkék ruhában, s leveszi álarcát. Hosszú,fekete haja oldalra fonva takarja enyhén arcát, szemei smaragd színbenragyognak; lágy mosollyal hív táncba. Keringőnk alatt álarcom levéve, s magáhozhúzva nyom csókot fekete ajkaimra, ezzel felidézve emlékeim. Ismerem őt.Évszázadokkal ezelőtt találkoztunk egy hasonló bálon, és most, hogy újra látomismét beleszerettem. De ezúttal sosem válnak el útjaink többé.
YOU ARE READING
Killer Thoughts
PoetryEbben a "könyvben" próza- és szabadversszerű, igazából besorolhatatlan irományaimat, és random jött "egysoros műveimet" fogom írni. Hogy miért? Mert miért is ne.^^ (Azért így zárójelben megjegyzem, jó messze vagyok egy pro költőtől. A verseim elég...
