Minden este látom fénylő szemeid, ahogy fehérből sárgára vált, s végül megáll a vörösnél. Lassan, s halványan rajzolódik ki homályos alakod a sötétben. Mosolyodban gonoszság rejlik, mégis oly gyönyörű. Fájdalmam a te éltetőd, szenvedésem ad neked életerőt. Könnyeim láttán, sírásom hallva öröm tölti el romlott szíved. Éhezel, mégis hagyod, hogy belefulladjak ebbe a gyilkos érzésbe. Kínzol. Tudom, lelkemet akarod, mégsem viszed el, könyöröghetek bárhogy. Kínzol. Egyre élettelenebb vagyok, mégis hagysz tovább létezni. Minden nap, minden este, minden percben összetörök, meghalok, de élvezed, tudom. És minél erősebb a halálvágyam, annál kevesebb kedved van végezni velem.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Killer Thoughts
PoesiaEbben a "könyvben" próza- és szabadversszerű, igazából besorolhatatlan irományaimat, és random jött "egysoros műveimet" fogom írni. Hogy miért? Mert miért is ne.^^ (Azért így zárójelben megjegyzem, jó messze vagyok egy pro költőtől. A verseim elég...
