Szürkés kismadár hullatja el még színes tollait ahogy felül a szél szárnyára, akár én hullatom könnyeim néma csendben, bezárva. Ülök az ablaknál s a távolba meredve csodálom a természet szépségét végtelen magányomban. Napsütötte tájon színes eső kezd zuhogni, de felhúzom fekete esernyőm. Az egykor piros, lila, kék, rózsaszín, fehér virágok mostanra szürkén hervadva fekszenek a padlón. A valaha hollófekete hajam is lassan őszre vált. És ahogy a tiszta ég is halványulni kezd, ragyogó sötétség borítja be a hajdanán színes természetet.
YOU ARE READING
Killer Thoughts
PoetryEbben a "könyvben" próza- és szabadversszerű, igazából besorolhatatlan irományaimat, és random jött "egysoros műveimet" fogom írni. Hogy miért? Mert miért is ne.^^ (Azért így zárójelben megjegyzem, jó messze vagyok egy pro költőtől. A verseim elég...
