Mikor beszéltünk utoljára; nem is tudom már. Pedig szükségem lenne rád. Úgy, mint tavaly ilyenkor. Mikor mindenki elfordult tőlem, de te végig mellettem voltál. Mikor a legjobban utáltam magam, de te ott voltál, és szerettél. Lehettem bármilyen szomorú, te fel tudtál vidítani. Nem tettél semmi különöset, csak ott voltál. És most itt vagyok én, megint ezen a helyen, elveszve, egyedül, és téged kereslek. De te már nem vagy itt, hiába kiáltom a neved. És hiába próbálom másban keresni azt, ami benned volt, lehetetlen. Talán, mert te vagy az egyetlen, akinek tudom, hihetek. Bármit mondasz, elhiszem. Hisz te vagy az egyetlen, akiben feltétel nélkül megbízok. Ezért kereslek, és meg is foglak találni. Mert talán most van a legnagyobb szükségem rád. Ne tűnj hát el úgy, mint mindenki más.
YOU ARE READING
Killer Thoughts
PoetryEbben a "könyvben" próza- és szabadversszerű, igazából besorolhatatlan irományaimat, és random jött "egysoros műveimet" fogom írni. Hogy miért? Mert miért is ne.^^ (Azért így zárójelben megjegyzem, jó messze vagyok egy pro költőtől. A verseim elég...
