Egy báb, mi mások által ütött ritmusra lépett, s mások által adott dallamra táncolt, ahogy kérték; úgy rángatták, ahogy kedvük tartotta. Nem több egy tárgynál, mit sokan használtak már saját javukra, s végül, mikor haszontalannak bizonyult messzire lökték maguktól, eldobták, magára hagyták. Egy tárgy; kopott, régi, törött már. Tekintete homályos, üveges, alig látja a valóságot. Nincsenek érzelmei, szíve hosszú ideje nem dobbant már, valaha volt lelkét rég kiölték belőle. Nem több egy bábnál, mi oly régóta vágyott szabadságra, s most, végre ledobja láncait, és életre kel.
YOU ARE READING
Killer Thoughts
PoetryEbben a "könyvben" próza- és szabadversszerű, igazából besorolhatatlan irományaimat, és random jött "egysoros műveimet" fogom írni. Hogy miért? Mert miért is ne.^^ (Azért így zárójelben megjegyzem, jó messze vagyok egy pro költőtől. A verseim elég...
