darabokban - in pieces

45. rész

- Itt van az első, a címe: egyenes – húzott elő egy lapot a kupacból Éva tanárnő miután jól összekeverte azokat, és fel is olvasta a verset.

„egyetlen egy folytonos vonal,

ami végtelen pontok halmaza

választja el egymástól

a jelent és a múltat, távol

már a végpont a kiindulástól

és minden állomástól."

- Igen, nagyon jó! Eltért az eredeti verstől a koncepció, egy pillanatot ragadtatok ki belőle, ami tényleg egy fontos motívum. Ha valaki nem jött volna rá, az „egyenes" kifejezést választották és elvonatkoztattak a versben szereplő témától – lelkendezett a tanár. – Ki tudja megtippelni, kik írták ezt?

- Petiék? – kérdezte Petra bátortalanul, mire a tanárnő megfordította a lapot, és elolvasta a neveket.

- Nem – mosolyodott el meglepetten Éva néni és magában motyogott valamit.

- Én tudom! Gergő – vágta rá Norbi és el is találta, hogy Lina és Gergő írták ezt a verset.

- Azta, ez nagyon jó lett – hajoltam oda hozzájuk. Ehhez képest az enyém nagyon gáznak tűnt. Ezek az elvont gondolatok meg a nagy szavak nem az én területem voltak. Aző versük azonban teljesen olyan volt, mintha valami modern idézet lenne – máramennyire én értek a modern költészethez.

- Rendben, ügyesek vagytok. Húzom is a következőt – túrt bele a kupacba a tanárnő és izgatottam kezdte olvasni a sorokat.

„kacéran keringő csillag vagyok

ami az összes holdad körül ott forog

hátha így egyszer megcsodálsz

észreveszed, milyen ragyogás

vesz körül engem is, nem csak azokat

a hullócsillagokat,

akik jönnek-mennek de többet

nem tűnnek fel előtted."

- Hűha – nézett egy ábrándos mosollyal rám Lina. – Ez nagyon cuki – mosolygott, de hamar lehervadt a mosoly az arcáról. – Meg szomorú, olyan... Keserédes – kereste a megfelelő kifejezést. Valószínűleg ezerszer több dolgot látott a versben mint én, akinek csak az volt nyilvánvaló első hallásra, hogy valaki nagyon azt akarja, hogy észrevegyék őt.

- Pontosan, Lina! Ügyes vagy – dicsérte meg a tanár körülbelül először a tanévben, és folytatta is. – Ez a vers jobban hasonlít a vers eredeti tematikájához, sejtettem, hogy több ilyen lesz. Kicsit nehéz elvonatkoztatni az adott költeménytől, amiből egy szót választunk ki. A kifejezés náluk például az első sor, a „kacéran keringő csillag" volt. Nagyon izgalmas megközelítés! – lelkendezett.

- Szerintem ez tuti Eme és Petra volt – mondta Peti, mielőtt a tanár rákérdezhetett volna.

- Nem, szerintem Márk – szólt közbe Gergő, aki nagyon elmerült a gondolataiban.

- Á, biztos nem, ő nem ilyen szókimondó – legyintett Lina, és tovább ötletelt. – Szerintem két ember írta ezt, mintha a két fele kicsit más lenne.

- Szabad a gazda? – kérdezte a tanárnő, majd a bólogatás után elárulta, kik írták ezt. – Norbi és Angi – mondta.

- Gondolhattam volna – csapott a homlokára Lina. Közben haladtunk is tovább a versekkel, hogy a végére érjünk, mielőtt kicsöngetnek.