darabokban - in pieces

54. rész

A fiúk elmentek tüzifát gyűjteni, hogy azokkal majd be tudjuk gyújtani a tűzrakóhely mellett lévő nagyobb rönköket is.

- Nekem itt van a táskámban a matek könyv, azzal begyújthatunk ha gondolod – ütögette a homlokát Panna. – Nézd, most innen volt a lecke, akkor az előtte lévő oldalak mehetnek a tűzre – legyintett és nagyvonalúan elém dobta a könyvet. Hangosan felnevettem az ötleten, és nem is hagytam abba, amíg a fiúk vissza nem értek.

- Hát téged mi lelt? – vigyorgott rám Norbi, és büszkén ledobta azt az egy darab, vékonyka kis faágat, amit ennyi idő alatt összegyűjtött. Márk egy nagy marok kisebb ággal ért vissza, Peti és Máté pedig Emével közösen néhány nagyobb ágat hozott, amiket alaposan elrendeztek a téglákkal körberakott helyen.

- Petra – legyintettem és újat kortyoltam az italomból. A lány gyorsan elmagyarázta nekik az ötletét, amit mindenki nagy nevetéssel fogadott.

- Ezzel a könyvvel biztos nem gyújtunk be – csapott az emlegetett könyvvel egyet Máté tarkójára Alíz és visszarakta Petra táskájába. – Keressetek valami mást, de könyvet nem égetünk.

Lassan mindenki elhelyezkedett a nagy nehezen begyújtott és egyre melegedő tűz körül. Máté előkapott egy adag mályvacukrot, majd az általa eszkábált faághoz szigszalagozott bicskára felszúrta azokat egyesével és mindenkinek "megstütött" legalább egyet.

Miközben a zenék váltogatták egymást, és az italok egyre gyorsabb ütemben fogytak, egyre jobban felélénkült a beszélgetés az asztal körül.

Az emberek ide-oda sétáltak, váltogatták a helyüket, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy újra én ülök a pad szélén, mellettem pedig Gergő mosolyog. A kezében egy helyett két pohár volt telitöltve pálinkával, amiből tudtam, hogy vagy elvadul a buli, vagy nekem is innom kell újra.

- Neked hoztam – nevetett fel az arcomat látva, és a kezembe nyomta a kis poharat.

- Várj, várj, egy kis kólát adjatok. Most bor nélkül – vihogtam, ahogy odanyújtottam Alíz elé a poharam, amíg töltött bele egy kis kísérőt nekem.

- Jó hűvös van, látod – biccentett határozottan Gergő, mikor látványosan kirázott a hideg a pálinka gondolatától. – Ezért is jó a folyékony kabát – emelte maga elé a poharat, egy mozdulattal kilöttyintve belőle körülbelül a fél adagot. Én annyira nevettem az elnevezésen, hogy majdnem leestem a padról, de szerencsére Eme, aki épp mögöttem sétált, elkapta a karom, és megtámasztott. Gyorsan lehúztam a felest, ráittam a kólát, hogy minél hamarabb túl lehessek rajta.

- Velem is iszol egyet? – botlott meg Eme, és végre elengedte a karom. Nem is tudom, hogy végül én tartottam-e őt vagy fordítva. Észre sem vettem, hogy Gergő elment, amíg Eme nem huppant le a helyére, és fordult az asztal felé érdeklődve.

- Nem... Max ha keverünk valamit – mértem végig az italokat, amiket kiraktak az asztalra. Néhány sör, bor, több üveg házipálinka és egy kis pezsgő sorakozott egymás mellett.

- Akkor keverek neked egy boroskólát – mondta, véletlenül feldöntve egy üveget. – Ez pont jó is lesz – kapta el, mielőtt legurult volna a lejtős asztalról és az ölébe vette.

- Kiönteni nem kéne? – érdeklődtem, mikor már két perce csak ült a borral a kezében és Lina poharát bámulta.

- Okos – bólintott a srác és nagy nehezen öntött magának egy kis bort, majd vissza is tette az asztal közepére. Petra a nevetéstől fuldokolva kérte el a bort és a poharamat, hogy majd ő kever nekem valamit amíg maguknak is tölt, miután végignézte ezt a kis közjátékot.