darabokban - in pieces

29. rész

Pár perccel, vagy órával később egy éles sikításra riadtam fel, azonnal összerezzentem, de próbáltam meg sem mozdulni, míg azon gondolkoztam hogy hol a francban vagyok.

- Ú baszki, bocs ha felkeltettelek, nem hittem, hogy ez ilyen sikítozós film lesz – motyogott álmos, halk hangon Márk, mire végigpörögtek a nap eseményei a fejemben, és rádöbbentem, hogy Márk ágyában ülök, és valószínűleg elaludtam filmezés közben. A fejemet időközben valamikor a vállára hajtottam és az oldalához dőltem, most pedig meg sem tudtam mozdulni, annyira rámijesztett a film, és az álmom, ami élénken élt a fejemben, mivel pont a közepén riadtam fel.

- Semmi baj – válaszoltam rekedtes hangon, de a fejemet Márk vállába fúrtam, mikor újra kiabálni kezdett a nő éles hangon. Ezerrel vert a szívem, amin az sem segített, hogy Márk leállította a filmet. Lassan felegyenesedtem, és a tenyerembe temettem az arcomat, hogy összekapjam magam, de nagyon nehezen ment. Dani arca nem akart eltűnni a fejemből, a fenyegetőzésének emléke pedig teljesen felkavart.

Gyorsan ránéztem a telefonomra, hogy megtudjam, mennyi az idő, és döbbentem láttam, hogy már hajnal negyed négy múlt.

- Te miért nem alszol még? – néztem felhúzott szemöldökkel Márkra, de azonnal vissza is fordultam a telefonom felé, mikor észrevettem, hogy van egy üzenetem.

- Nem nagyon tudok aludni általában – túrt bele a hajába, ami a kócos szó egy új jelentését tárta elém, de nagyon édes volt ahogy ott ült kusza hajjal, gyűrött pólóban és igazából rohadt fáradtan. Ilyen sötétnek sem láttam még a karikákat a szeme alatt, mint most, és még a telefonomról is elfelejtkeztem, míg őt bámultam. – Azért vagyok állandóan ilyen fáradt meg iszom literszámra a kávét. Állítólag valami inszomnia, hiába vagyok fáradt, mint a szar, képtelen vagyok elaludni időben, reggel meg mindig kelnem kell – tárta fel ezt a titkát, amitől rögtön jobban éreztem magam.

- Ez elég szar lehet... Én bárhol és bármikor képes vagyok elaludni, ha elfáradtam – feleltem.

- Vettem észre – vigyorgott rám a srác, aztán lenézett a telefonra a kezemben, ami még mindig nappali fényerővel világított. Gyorsan lentebb vettem azt, mert a telefonra nézni is fájt, és megnyitottam az üzeneteimet.

„Ha holnap sem leszel otthon, apád fogja megsínyleni a dolgot. Te sem szeretnéd, hogy valami baja essen ugye?" állt az üzenetben, amitől egy pillanatra levegőt is elfelejtettem venni.

Persze balhéztam egy csomót apával, mert fogalma sem volt arról, mit csinál és mi lenne nekem jó, de sosem akartam őt is elveszíteni vagy bántani őt, Dani viszont kérdés nélkül képes lenne akár meg is ölni apát, ha olyan hangulatban érne oda hozzánk.

Egyre gyorsabban kapkodtam a levegőt, mire Márk kikapta a telefont a kezemből és elolvasta az üzenetet.

- Ez az a Dani gyerek? – vörösödött el a feje egészen a nyakáig, és dühösen méregette a telefont, a korábbi üzeneteinket olvasgatva, amik szintén látszottak a képernyőn. Sosem volt erőm kitörölni őket, ezekkel emlékeztettem magam arra, hogy milyen rossz volt nekem mellette.

- Igen – rántottam ki a kezéből a telefonomat, mikor rádöbbentem, hogy mit is csinál.

- Nem hagyhatod, hogy ilyeneket csináljon. Fel kell jelenteni, a zsaruk majd gondoskodnak arról, hogy vége legyen ennek az egésznek. Nyilvánvaló, hogy csak azért csesztet, mert zavarja, hogy valaki képes volt otthagyni őt és figyelmen kívül hagyni, hogy neki mi lenne a jó – magyarázott idegesen, és már telefonált is valakinek.

- Fel ne hívd a rendőrséget, ez nem így működik – sápadtam el azonnal, és minden erő kiment belőlem. Én nem úszom meg élve, ha feljelentem őt, de lehet, hogy ő sem, apa meg végképp nem. Dani tudja, hol lakom, kivel élek, kik voltak a legközelebbi barátaim, és ezzel számolnom kell.