darabokban - in pieces

31. rész

- De jó újra látni! Sokat változtál – döbbent meg, mikor végigmért, kezdve az arcommal. Alaposan megnézte a nyakamon éktelenkedő foltot, amit alapozóval sem tudtam teljesen eltakarni és egy szó nélkül magához ölelt, és pár másodpercig el sem engedett. – Tegnap utánakérdeztem Daninak a srácokkal és pár forrásom arról beszélt, hogy nem mentél el valami találkozóra, amiért kurva dühös most a srác, tudsz erről? – ráncolta aggódva a szemöldökét.

- Tudom, tegnap összefutottunk a nyugatiban és akkor mondta, hogy átnéz hozzánk éjszaka, de egy haveromnál húztam meg magam inkább – foglaltam össze röviden az előző napot, ami meglepően mozgalmasra sikerült.

- Milyen jellegű haver? Kell félnie Dani bosszújától? – ült le az asztal mellé, miközben a két főre megterített asztalt rendezgette.

- Nem ismeri egyikőtök sem – ráztam meg a fejem. Mármint Misin kívül, de ezt nem adhatom ki Ivánnak sem, akármennyire bízzak benne. – Nagyon óvatos voltam vele is meg most idefelé jövet is.

- Okos lány vagy te, nem is értem, miért félt még mindig a banda – sóhajtott, miközben a villájával a kaját kezdte piszkálni és bekapott egy falatot. Micsoda? Miről beszél ez a srác?

- Hogy mondod? – állt meg a kezemben a vizespohár, amiből épp kortyolni készültem.

- Valaki név nélkül elhintette az infót a bandának, hogy itt vagy a városban és Dani el akar kapni egy kis beszélgetésre, és megpróbálták lebeszélni róla a többiek. Kíváncsi vagyok, ki szólhatott nekik – csillant fel Iván szeme rögtön. Akármennyire kedvelt engem, ugyanolyan ember maradt, mint általában. Számító, mindent a maga javára akar fordítani, és mindenből előnyt akar kovácsolni.

- Tibi ott volt Danival – említettem meg egy kis információt, hátha ettől lenyugszik és elterelődik a figyelme Misiről, aki valószínűleg az igazi tettes volt, mert Tibit sosem érdekeltem igazán, sőt, szerintem még kifejezetten örült is, hogy elmentem végre. Jó tudni, hogy Misi legalább gondolt rám, ha már kirakott a házukból.

- Ó, ez érdekes – hümmögött Iván, és elraktározta az infót. – Azt hallottam hogy Karina nagyon kibukott hogy Dani utánad fut még mindig miközben már ő Dani csaja hivatalosan is – mondott egy újabb kis részletet az előző mondatomért cserébe.

- Hát gondolhatta volna hogy ha a pasija egy másik csaj mellett van vele együtt és felvállalni sem képes őt, nem lesz olyan hosszúéletű a kapcsolatuk – forgattam a szemem Karina idiótaságán csodálkozva. Okosabbnak ismertem attól, mint hogy bedőljön Dani trükkjeinek, de igaz a mondás, hogy a szerelem vak. Esetenként pedig még süket is.

- Igazad lehet – maradt a megszokott módon pártatlan Iván most is. Végre volt egy kis időm, hogy szemügyre vegyem őt, miközben csendesen ettünk.

Iván volt a legidősebb köztünk, már lassan 30 éves volt, és meg is látszottak rajta az évek. Senki nem tudta, mikor vagy épp miért, de a hajának körülbelül a fele megőszült már mostanra, így a rövidre nyírt barna tincsei között ősz szálak csillogtak. Néhány ránc ült a szeme és a szája körül, és állandóan fáradtnak tűnt, méghozzá túl fáradtnak ahhoz képest, hogy még 30 sem volt.

Beesett arcát rövid, egynapos borosta takarta, mélyen ülő barna szemei pedig tompán fénylettek, miközben minden mozdulatomat figyelte evés közben. Szerintem sosem tudott megnyugodni és nem gyanakodva nézni valakire, akit beengedett a házába, vagyis ebbe a házba, ahol a legtöbb idejét töltötte és a bizniszeit bonyolította le. A steaket apró falatokra vágta, és alaposan megrágta, mielőtt lenyelte volna, mint aki még ezeket a mozdulatokat is megfontolja, mielőtt megtenné azokat.